Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002

- 9 -233. oladal "A nők öltözete igen változó; általában barna, piros vagy fehér kendővel bekötött, kemény papirosból készült, kupalaku konty az asszonyok fejkötője; a lányok hátul egy ágba font, yégén különböző szinü szalag-csokorral ék(«|ített födetlen hajat hordanak; - természetesen csak a földműves osztály, mert a középosztály valamint az úri rendnél is a nők hajaikat, fejékeiket a változó divat után idomitják, gyakran oly sajátságosán, hogy a hajék szerint nem lehet a leányt az asszonytól megkülönböztetni, mig ellenben a földműves osztálynál mindig az első tekintetnél meg lehet látni, hogy asszony-e, vagy Mny."

236. oldal Táplálkozás

"A Tisza vidékén a halász - lé oly nevezetes nemzeti étel, hogy a

kedves vendéget e nélkül fogadni nem szabad; és ha ez nem adatott,

vagy szegénységet, vagy közönyös fogadtatást árul el. Készül ezen

hires étel úgy, hogy a Tisza partján tüzet raknak, a tűz fölé кххххнх

/

három lábú bográcsot helyeznek, s ebbe potykát, kecseget, harcsát, csukát és egyéb halakat ökölnagyságu darabokra vagdalva tesznek, s midőn vizzel kellőleg megtöltötték, főzni kezdik, s lassankint annyi paprikát adnak hozzá, hogy az egész lé vörös lesz, a vöröshagyma és a só természetesen nem hiányzik.

I akóházak /241. oldal/

"Megyénk alsó felében, minthogy kő sehol sem talál tátik, a tehetősebbek házaikat akként épitik, hogy a nedvességnek kitett alsó részét égetett téglából rakják, a felső részét pedig sárvályoggal egészítik ki;' - a szegényebb osztály általában földből ver és huzza fel szélső főfalait házának úgy, hogy legelőször kijelöltetik a leendő ház falainak helyisége, itt aztán éppenugy, mintha kőalapot akarnának