Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002
- 5 -nem lelünk mj^is seholnincs gabona eladó sem Helységünkben, sem vidékünkön- minden órán rebegünk - s féltjük kétségbe esett lakosainkat az éhség borzasztó következéseitől - mi hogy meg ne essék,- jobbágyi mély alázatossággal esedezünk Méltóságod kegyes atyai szitve előtt, hogy Martfűi Magtárát folyó áron megnyittatni az éhezők számára - s az éh-halál tói, mit különben lakósairfc- közül sokan ki nem kerülnek, őket megmenteni kegyeskedjék. - Kik alázatos esedezéseink ismétlésé mellett jobbágyi mély alázatos tisztelettel vagyunk Tisza-Földvá.ron május 22-én 1847. A Méltóságos Báró Urnák legalázatosabb szegény szolgái s a jobbágyi földvári Birá'fei" !• Hálálkodó levél a tor. gyors intézkedésére: "Bár a csudatétek ideje lejárt, de azért nem fagytak meg az Ur kezeinek áldásai, melyek ha láthatatlanul nem hallatják is mint régen a mcuuvcU-\ választottai által a várva vált segítséggel nem kénnek. Édes öröm futotta el minden ereinket, midőn meghallottuk, hogy Méltóságod magtára megnyitásakor oly utasítást méltatott adni Martfűi gazda Tisztségének, mely szerint a Földvári és Vezsenyi lakokasoknak, minden véka életet egy forinttal alább adjon, mint más vidékieknek, * ennél ily Ínséges időbe is - legmerészebb gondolatunk sem terjedhetett tovább. Azonban tegnap a Tisztelt GazdaTisztségből azt értvén, hogy Méltóságod szegényebb sorsú lakos társainak inségök enyhítésére, újra egy ezer forint értékig gabonát ajándékozni - s adatni méltóztatott e nagy sz'&rü áldozat annyira meghatotta szivünk húrjait, hogy nem találunk szavakat Méltóságod eaert való igaz tiszteletünk és forró hálánk rebegésére. Fogadja azért ezekért, s több megszámlálhatatlan jótéteményeiért, az Ínségbe enyhültek nevökbe is Méltóságod szivünk teljességéből fakadt labunh^T s jobbágyi mély alázatos köszönetünket. Kik Méltóságod, s fényes Úri Г-saládi drága életeinek hosszú, s boldog időkre való terjedéséért esdő fohászainakt mindennapi imánk közzé fűzvén örökös tisztelettel vagyunk Tisza-Földváron juniuk 13-án 1847. Méltóságos Báró Ur Kegyes Földes Urunk, s A tyánknak lega/lázatof sabb szolgái Tiszaföldvári Elöljárók az ínségbe enyhülést nyert lakos társaink nevökbe is."^ ~
