Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002
vV 5?0l—jL0űl MúraoM TISZAröUJVÁJR 1 Tiszaföldvár története fényes Elek Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leiratik. Pesten, 1851. /22.,oldal/ "Tisza-Földvár," magyar falu, Heves vármegyében, Szolnokhoz délre 3 mérföld, észak és nyugat felől Tisza öntötte nádas és mocsáros hely szomszédságában. Népessége ifOOO lélek, kik közt 3250 református, 630 ágostai, Г. Ьса-Ц- . 120 r^iarmAtois-l-elká^z, 185 földes gazda, 395 zsellér, 130 lakó, 57 kézműves. Református és ágosta^/anyatemplomok. Az ágostaiak tót eredetűek ugyan, de már mind egy házuk bgm, mind tanodájukban a magyar nyelv divatozván, elmagyarosodtak, I8if5-ben a tagositás megtörténvén, egy h&si-Ha+tJf tagban lo-fciltatott ki 61 második osztályú úrbéri telek, ismét 12 alapítványi telek, továbbá ezek és 395 hízás zsellér részére 1928 hold száraz és szikes, 1853 hold vizjárta, nádas s több részben kaszálható, összesen 3781 hold közlegelő. A fennmaradt mintegy 5000 hold, a homoki és margói pusztákkal, úgy a vezsenyi határ és if bökönyei réttel a birtokos uraság közt aránylagosan felavatott, előbb az egész két részre, aztán az egyik félrész ismét két részre, a másik fél rész pedig if egyenlő részre osztályozva, az egész urasági föld 22 000 holdra ütvén, egy negyedesnek 5500, egy nyolca'II dósnak 2750 hold jutott. Az úrbéri föld másoá* osztálybeli, a majorsági földek többnyire első osztályúak, de van köztök hírnök és sok rét is, mellyek egy ^tized óta nem nagyon elégi tik ki a tulajdonosokat. a marha- és a lótartás fő ága a gazdálkodásnak, de juhot a lakosok szűk legelő miatt már nem tarthatnak. A szántóföld
