Istvánffi Gyula: Peronoszpóra elleni védekezés (2002) / 791-2002
5 s megtermik ott spóráikat, csiráikat az ágbogas szálak hegyén. Ezek a spórák milliószámra teremnek a leveleken, puszta szemmel nem láthatók, a szél által hajtatnak tova, s a betegséget terjesztik. A spórák vagy csirák aztán ráhullva egy másik levélre, virágra, zöld hajtásra stb. kikelnek a harmatcsöpben, esővízben, s befurakodnak a szőlőbe. A levélen teszem igy keletkeznek azok a nagyon picziny sárgás, áttetsző foltocskák. A tüszuráshoz hasonló pont közepükön a befuródás helyét mutatja. Mármost ha a bordói lével vagy más alkalmas szerekkel a levél fonákját is megtudtuk permetezni, az ott látható fehér szöszös foltok eltűnnek. A levél megtisztul. De csak ideig-óráig. Mert a peronosporát korántsem öltük ki a levélből. Néhány nap múlva ugyanis ha nedves, nyirkos idő jár, azt látjuk, hogy a levélen egészen átütött elszáradt barna foltok szélén, meg másutt is, újból kiüt a fehér kivirágzás, eleinte apró fehér pontocskák jelennek meg, később pedig czukorporhoz vagy őrlött sóhoz hasonló, fehér foltokká verődnek. Vagyis a peronospora megújult s megint kihajtott, mert a levélben rejtőző penész-szálait nem ölhettük meg, a levél belsejéhez nem férkőzhetvén hozzá semmiképen. Ha pedig valami módon mégis bejutna védekező szerünk, az a levél belső részeit is bántaná s igy sem járnánk jobban. Ez aztán egy csapásra megmagyarázza azt, hogy tartós nedves időjáráskor miért oly nehéz a peronosporát legyőzni, mert az igy is folytonosan megújulhat mindaddig, mig a levelet egészen el nem pusztította. A betegség csak akkor fordul jobbra, mikor állandó száraz idő áll be, mert ekkor szaporító csirái bajosan kelnek ki s igy nem is okoznak nagyobb mérvű újabb fertőzéseket. A peronospora megfigyeléseim szerint a levélnyelét is megtámadja, s itt sárgás-barna csíkokhoz hasonló varas sebek keletkeznek. A levélnyeléből aztán belenő a levélbe. Azt is tapasztaltam, hogy a levélnyelén való fertőzés egyáltalán megelőzheti a levelek megbetegedését, vagyis némelykor itt a levélnyelén jelentkezik legelőször. A peronosporás levelek ha csak ritkán ragyásak, még zöldek maradnak, de ha nagyon foltosak, elszáradnak, hamar tönkre mennek s korán lehullnak. Fajták szerint a levél sokszor nyeléről leválik, s a kopasz hajtáson csak a csupasz levélnyelek maradnak. Ezért hívják németül «lombhullasztó» betegségnek. 2
