Istvánffi Gyula: Peronoszpóra elleni védekezés (2002) / 791-2002
14 többi szemekre, még pedig a bogyók tövén hatol be s elterjed a bogyók húsában. A megtámadott erős növésben levő bogyók ránczosak lesznek, oldalukon besüppednek, eleinte ólomszürkék, kékes-barnák vagy szürkés fakók, majd pedig vörösbarnák, csokoládé színűek lesznek a megtámadás ideje s a szőlő fajták szerint. Ha száraz az idő akkor a megbetegedett bogyók, — melyeken kívülről a peronosporának nyomát sem látni (csak a kocsányukon jelentkezik néha), — megkeményszenek, megszáradnak, olyanok mintha cserzett bőrből lennépek, végül leperegnek kocsányukról, vagy azzal együtt hullanak le, a mi ritkább eset. A Duiiáníul art mondják, hogy az ilyen bogyókat a szőlőkolera pusztította el. Ha pedig nedves idő jár, akkor a barna bogyók elrothadnak s barna leves húsúk szétfolyik. Ezt leves rothadásnak hívják az amerikaiak és francziák. A virágfürt-bántalmakat hogy lehet megismerni? Hogy megtudhassuk, mi baja a fürtöknek, mikor virágzás tájától kezdve pusztulnak, ajánlhatunk egy igen egyszerű módot. Tegyük a pusztuló gyanús fürtöcskét tányérra kiterített nedves itatós papírra s borítsuk le pohárral vagy tágnyaku befőttes üveggel. Aztán koronként csepentsünk kevés vizet a papír kiálló szélére, hogy az üveg alatt is nyirkos maradjon. Pár nap múlva kiütnek aztán a fürtön a peronospora fehér ágbogas szálai, ha ugyan ez volt a bántalom okozója. Ellenben ha néhány napi állás után nem a peronospora merev egyenes, végükön ágbogas szálai fejlődtek ki, hanem a fürtöt, bogyóit apró szemölcsök lepték el, akkor a fakórothadás volt a betegségokozó. Lehet az is, hogy a fürtöt csak közönséges szürke penészek lepik el, ilyenkor valószínűen jégtől vagy valami más sérüléstől, rovaroktól szenvedett a fürt. A peronospora fellépése. Újabban mintha korábban jelentkezne, ezt tapasztalták sok helyütt Európa többi szőlőmivelő országaiban is. Ezért a védekezést is ehhez szabjuk.
