Némethné Fodor Ilona: A sajtó 70 éve Tiszaföldváron, 1929–1999 (2002) / 0783-2002

I. Tiszaföldvár története 4 1.1. Az írott történelem előtti időszak Tiszaföldvár az egykori mezőváros a Tiszazug északi kapujában fekszik. A Tisza bal partján hosszan elnyúló, halmaz, majd utcás település. A Tiszazug Tájegységhez elsősorban földrajzi szempontból tartozik. A Szolnok irányából érkezőt, a tájból kiemelkedő, templomtornyokkal díszített magaslat képe fogadja. A 86-89 méter tengerszint feletti magasságban lévő óholocén folyóterasz, már sok ezer év óta ármentes. A kiemelkedés és a Tisza mocsara több ezer év óta menedéket nyújtott az itt letelepedők számára. A Tisza árterületébe félszigetként benyúló Tiszaföldvár területén az új kőkortól kezdve kimutathatók az ősember korai letelepedésének nyomai. A község szélén 191 l-ben folyó ásatások során bronzkori telepmaradványokra és középkori téglaépítmény falára bukkantak. A korai rézkorból cölöpszerkezetü házat tártak fel, teljes edénykészlettel, boltozatos kemencével együtt. A vaskori ember eszközeit a szolnoki Damjanich János Múzeumban őrzik. A Téglagyárnál a népvándorlás korából származó tárgyakat találtak. A város területe 1998-ban újabb leletekkel szolgált. A régi temető területén építkezés kezdődött. A tereprendezés során nagy mennyiségű edénytöredék került elő. A lelet a 6-7 ezer évvel ezelőtt a térségben virágzó új kőkori Körös-kultúra hagyatékához tartozik. 1.2. A hódoltság kora Az első írásos adat a községről 1467-ből származik. A Thyzafeudwar-ként említett falu és a hozzátartozó Marthjenő földesura a dunaföldvári apát volt. 1517-ben a török hódoltság idején a falu 63 házból állt. A 250-300 fős település közepes méretűnek számított. A törökök felújították a régi földvárat és újabb sáncokat is létesítettek. Ennek a sáncnak a helyét ma utcanév jelzi. A középkori falu utolsó tárgyi emlékét a XX. század elején temették be. Tiszaföldvár legrégebbi része a Tabán. Nevében napjainkig őrzi a török kor emlékét. Zegzugos utcáival, "zugaival" a régi halmaztelepülés hangulatát árasztja. Itt áll a város utolsó szabadkéményes, vályogtéglából épült és náddal fedett tornácos háza. A tizenötéves háború idején a falu elnéptelenedett és vele elpusztult a földvár is. 1614-ben Bosnyák Tamás füleki várkapitány szerezte meg a birtokjogot, aki 1620 táján református jobbágyokkal népesítette be a lakatlan pusztát.