Tóth Natália: A szolnoki csata leírása hadtörténeti szemmel (Tiszaföldvár, 2002) / 0762-2002

•j Melléklet Életrajzi adatok DAMJANICH JÁNOS honvéd tábornok 1804. XI. 8. Strázsa / Temes mellett /- 1849. X. 6. Arad. Vagyontalan polgári származású, apja császári katonai őrnagy, szerb / görög nem egyesült vallású /. A temesvári katonai nevelőintézetben végez. 1820-tól hadfi, 1848. áprilisától főszázadesa 61. gyalogezrednél. VI. 20-tól őrnagy, a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. X. 14. (l)-től alezredes, marad zászlóaljparancsnok, egyben dandárnok a bánáti hadtestben. (16)-től ezredes hadosztályparancsnok ugyanitt. 1849. 1.9-től ideiglenes, II.3. (1848. XII. 20)-tól tábornoki rangban a bánáti csapatok, márciustól a 3. hadtest parancsnoka. Szolnok győzelméért (III. 5.) 2. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. IV. 28-án ideiglenes hadügyminiszterré nevezik ki, ugyanaznap súlyos baleset éri / lábát töri /. A szabadságharc végéig szolgálatképtelen VII. 10-től Aradvár parancsnoka. VII. 17-én kapitulál a cári csapatok előtt. Aradon kötél általi halálra ítélik és kivégzik. GÖRGEY ARTÚR honvéd tábornok 1818. 1. 30. Toporc / Szepes mellett /- 1916.V.21. Budapest. Kisbirtokos nemesi származású, apja megyei adószedő, magyar. A tulni utásziskolán végzett. Volt nemesi testőr és kilépett főhadnagy / 1836-1845-ben a 12. huszárezredben szolgált /, később egyetemi tanársegéd /kémikus /, 1848-ban foglalkozás nélküli. 1848. VI. 13-tól százados az 5. honvédzászlóaljban. A HM megbízásából fegyvereket és hadfelszerelést hoz be Csehországból és Ausztriából. VII. 27-től számfeletti honvéd őrnagy, a Duna-Tisza közén alakuló önkéntes nemzetőrcsapat főparancsnoka Szolnokon, majd szeptembertől a Csepel-szigeten. XI. 30-án hazaárulás vádjával hadbíróság elé állítja és kivégezteti Zichy Ödön grófot. Fontos szerepet játszik Jellacic 6000 főnyi tartalék hadoszlopának fegyverletételre kényszerítésében (Ozora X. 7.). X. 9. (l)-től ezredes, hadosztályparancsnok a feldunai hadtestben. XI. 1. (X. 20)-től tábornok, az emiitett hadtest parancsnoka. 1848. XII. 16-1849. I. 4. harc nélkül feladja a Dunántúlt, és az osztrák határtól egyhuzamban Pest-Budáig vonul vissza. A főváros elhagyása után seregével előbb Lipótvár felmentésére indul, majd váltakozó sikerű kisebb harcok után a felső-magyarországi bányavárosokon és a Szepességen át Kassára érkezik (II. 10 ). Néhány nap múlva a kormány csapataival egyútt Deminski altábornagy főparancsnoksága alá helyezi. A sikertelen kápolnai útközét (II. 26-27.) után a Deminski hadvezetésével elégedetlen tisztek élére áll és Tiszafüreden megfosztják az altábornagyot a fővezérségtől (III 3 ). Az új főparancsnok, Vetter altábornagy súlyos megbetegedése után ideiglenesen átveszi a 4 hadtestből álló fősereg a feldunai hadsereg parancsnokságát (III. 30 ). Csapataival Hatvannál (IV. 2.), Tápióbicskénél (IV. 4 ), Isaszegnél (IV. 6.), majd Vácnál (IV. 10.) és Nagysallónál (IV. 19.) sorozatos csapásokat mér a császári főseregre. IV. 26-án felmenti Komáromot az ostromzár alól. V. 21-én 17 napi ostrom után beveszi Buda várát, majd a seregparancsnokság mellet átveszi a HM igazgatását is / IV. 14-VII 5-ig egyben a Szemere-kormány hadügyminisztere /. Június közepén több tamadást indít