Tóth Natália: A szolnoki csata leírása hadtörténeti szemmel (Tiszaföldvár, 2002) / 0762-2002

6 annak sikerült, aki gyakorlott volt az úszásban, a többi 400-500-an belefulladtak, de mielőtt elérték volna a megfutamodott császáriak közül ugyanennyien fogságba estek. Közben a Schwarzenberg 19. zászlóalja azt a parancsot kapta, hogy a Szent János kápolnától igyekezett minél hamarabb a Tisza hídját megszállani. lllésy János ismerve a Büge vizének szélességét, a zászlóaljat a Gólya kocsma irányába vezette és onnan a Baross utcán haladtak tovább, majd a Mária utcán dél felé fordulva elérték a rendházat és onnan a Tisza Szálló irányába vezető hídon a sóházak között siettek a híd felé. Sikerült a hidat a felgyújtástól megóvni és innen a zászlóalj észak felé fordult. A leánygimnázium és a törvényszék közti szük utcán üldözték a császáriakat a Zagyva part felé. Ez alatt a magyar kézbe került hídon át Vécsey hadosztályának egy része is Szolnokra érkezik és a Főutcán át az Abony felől támadó Ottinger dandár lovasait szalasztja meg a Partos-kápolna környékén. A Karger dandár egy része fogságba esett az Indóház körüli harcokban, a többiek pedig észak felé Zagyvarékas irányába próbáltak menekült és fejvesztve futottak a Malomzug felé. Az ott lévő Zagyvahídon a menekülés zavarában összetorlódtak a szekerek. Fokozta a zűrzavart az is, hogy Leiningen egy ágyúja kartácsolta a híd környékét. így a menekülő gyalogság a Zagyva vizén próbált átjutni, de sikertelenül, mert több százat elsodort az ár. A Zagyvába szorítás tehát nem a torkolatnál volt, hanem attól 4 kilóméterrel északabbra, a Malomzugban történt. Mindez fél nyolctól 9-10 óráig megtörtént, úgy pedig, hogy 9 órára máiegészen a magyarok hatalmában volt minden. Igaz ugyan, hogy Ottinger császári királyi tábornagy - Waldomen és Hardegh nehéz lovasokból álló brigádjával és kevés gyalogsággal - Karger tábornok segítségére jővén reggel 11 óra táján szolnoki határba ért, s a magyar huszárokkal az ütközetet is megkísérelte, de miután Karger hadtestéből többé egy lelket sem talált, azonban pedig azt látta, hogy a temérdek sokaságú magyarral megmérkőzni lehetetlen, a Szőlősi halom