Tóth Natália: A szolnoki csata leírása hadtörténeti szemmel (Tiszaföldvár, 2002) / 0762-2002

2 hat ágyút felvonultattak. Az ellenség látva Leiningenék visszavonulását előre tört. Mindkét fél ágyúzásba kezdett. A megszorított ellenség a magyarokban nem sok kárt tett. Az ellenség hátbatámadására Nagyrévre küldött ágyúról semmi hír. Az ellenség miután belátta a rakéták lődözésének sikertelenségét két zászlóaljat előre küldött, akik a hídig nyomultak. Ezután Leiningen átvette a híd védelmét, mert Mesterházy őrnagyot egy falba ütköző ágyúgolyó megsebesített, és egy ágyút odavontatott. Katonáiból csatárláncot állított és ő is melléjük állt. Vagy 10 perc állás után oly mozgalmat látott az ellenség segítő erejében és lovasságában, melyből arra következtetett, hogy az elküldött ágyú Nagyrévre ért. A zavart kihasználva Leiningen másfél századával gyorsan áüohant a híd egyes gerendáin a borzasztóan tüzelő ellenség soraiba, elűzve őket a töltésektől. Az ellenség a hídtól körülbelül 100 lépésnyire álló elhagyott csárdába húzódott, amely előtt egy istálló állt. Az istállót Leiningenék elfoglalták több granicsárt foglyul ejtve. Leiningen továbbmenve az ott csatározó Károly-regement közé keveredett, azon okból, hogy az ő kék hajtókáiknak a színe megegyeztek Leiningen emberéivel, és így abban a hitben volt, hogy a katonái között van, de mikor egy Jelasich-huszár jobb kezénél megfogta és 6 szurony szegeződött a mellének, bebizonyosodott számára, hogy tévedett. Leiningen az ellenség rövid fogságából kiszabadulva fogvatartóival szemben nagylelkű volt. Másnap, 25-én ünnepélyesen eltemették az elesetteket és a csatározás során meghalt két ellenséges tisztnek is megadták a végső tisztességet. A következőkben a tiszaföldvári események leírásában hivatkozom Szlankó István Múzeumigazgató adataira. Címe:Hogyan emlékeznek Kossuth Lajosra és a szabadságharcra Tiszaföldváron. Azzal kezdeném, hogy a Tiszaföldváron 1896. március 15-én a tiszaföldvári polgárság által állított emléktáblán szereplő adat, miszerint Kossuth Lajos 1849. március 3-9-ig tartózkodott itt, nem fedi a valóságot, melyet a Budapesti Történeti Múzeumban lévő levél, melyben közli Kossuth a feleségével, hogy 1949.március 5-én ? ? » \