Szikszay Mihály: Adatok a jászsági vízimalmok történetéhez (2002) / 749-2002
A malmok nagy része a községhez tartozott, melyet a mesterséghez értő molnároknak adtak bérbe, akik gondoskodtak az üzemeltetésükről. A molnárok mellett segédek, napszámosok, inasok dolgoztak. A gazdák az őrlésért, vagy pénzt adtak, vagy a liszt egy részét engedték át.(„vámra dolgozó malom”). A következőkben a Jászság területén dolgozó vízimalmok fontosabb műszaki jellemzőit kíséreljük meg leírni az idáig feltárt források alapján. Az ismertetés nem teljes, ennek egyrészt határt szab a terjedelmi korlát, valamint az, hogy műszaki leírásuk alapján vizsgáljuk a vízimalmok működését. JÁSZBERÉNY A Berényhez tartozó vízimalomról az első forrás 1484-ból származik. Egy Budán 1484. július 15-én kiadott oklevél szerint a Báthori István országbíró előtt Mihálytelki Pethe Péter a maga és fiai András, Lőrinc és unokája Ambrus nevében a Borsóhalmi Barthalyus Jakab halálával reá szállott borsóhalmi filiszteusok kapitányságát és Borsóhalma helységét - a Tárná folyón lévő két kerekű malommal együtt - egy negyed részét magának és fiainak megtartotta.9 Borsóhalma helység és a tárnái vízimalom helyére csak következtethetünk. Borsóhalma Jászberénytől EK-i irányban Jákóhalma és Dósa között lehetett. Mivel azonban filiszteusok kapitányságát említi a forrás érdemes lenne a kérdéskört jobban megvizsgálni, talán a jászok egyik szálláskapitányi helye volt Borsóhalma. Az oklevél szövegéből ugyanis egy gazdag területre lehet következtetni. A malom létesítéséből pedig kitűnik, hogy a jászkunoknál ebben az időben voltak malomépítő molnárok, akik a malomépületet a vízikerekeket, zsilipeket, zúgókat megépítették. Borsóhalma helységét János király oklevele 1535-ben mint háborúban elpusztult helyet említi. A hatvani szandzsák 1570-es összeírása a következőket közli Berényról. A Zagyva folyó partján található Poroszlói Mihál(y) és testvére Pál malma, amely 2 kerekű. Ezenkívül található még egy 4 kerekű malom. Tehát 1570-ben Jászberényben már dolgozott 2 vízimalom.10 A következő forrás már a XVI.sz. végéről származik a berényi vízimalmokról. Ezt a forrást közölte Gyárfás István (A jász-kunok története IVBp. 1885. 149-152 JésTakáts Sándor is (A magyar malom. Századok. 41.évf. 1907.11. 145.) Legutóbb Botka János (Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez) közli a teljes anyagot. A forrás egy invertárium, amely 1594-ben készült Jászberényben a palánkról és a vízimalmokról. A tizenötéves háború során Teuffenbach német vezér Túra közelében megsemmisítette Hasszán budai pasa csapatait. A győzelem hírére a jászberényi vár török őrsége elmenekült. A németek Fügedy János és Ugray Sándor vezetésével csapatokat küldtek a várba, erről jelentést is tettek a szepesi kamarához. Június 29-én azonban Szinán pasa csapatainak közeledtére elhagyták a várat. A forrásban feltűnő a vízimalmok nagy száma. Helyzetüket azonban elég nehéz rekonstruálni. 5 Berlász .1-2. 10 Bayerle Gusztáv:A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ból. Hatvan, 1998. 197
