Szikszay Mihály: Adatok a jászsági vízimalmok történetéhez (2002) / 749-2002
A malmoknál bejegyzett üzemi adatok: a. )a duzzasztóküszöb felett átbukó víz magassága . b. )az alsó malom által visszaduzzasztott vízszint magassága a duzzasztóküszöb alatt. c. )az alsó malom által visszaduzzasztott vízszint magassága a duzzasztógátnál. Ezek alapján a jászsági vízimalmoknak a következő' vízügyi adatait ismerjük Malom helye a b c Fényszaru 3" 2’5”Г2 Felsőszentgyörgy ГЗ”3’3” Г9 Berényi külső malom 1’5”170” 17 Berényi belső malom 17”6’2” 9” Alsószentgyörgy Г9”3’2” 17 Dósa Г9”3’6” 27 Jákóhalma Г5”2’8” 37 Mihálytelek(Jásztelek) Г9”6’9” 3’-1785-tól kezdve a folyószabályozás és a vízimalom rendezés összefüggő' elveit figyelhetjük meg. 1785 ó'szén a Jász-kerület, Heves és Pest vármegye küldöttsége bejárta a Zagyvát Szolnoktól Boldogig, a Tárnát pedig Tarnaörsig. A vízimalmok tekintetében egyértelműen a káros duzzasztás megszüntetését, tehát a zúgok lejjebb helyezését javasolták. A gyakorlati megvalósítás azonban nem történt meg, éppen az érdekelt települések ellenállása miatt. Az 1840-es évektől kezdve a duzzasztó zsilip szabálytalan kezelésével kárt okozó vízimolnárokat szigorúan megbüntették. A rendeletek ellenére azonban mindig akadtak vízimolnárok, akik a zsilipek zárva tartásával az árvizek jelentó's részét visszatartották, tárolták, ezzel akarták ugyanis a vízimalmok teljesítményét növelni. 1844-ben a kerületi gyűlés úgy határozott, hogy a rendeletben megállapított normál vízmagasságot meg kell határozni és a malmoknál és a zúgóknál lévő'kövekre megjegyezni. 1875-ben Szőj ka Gusztáv mérnök készített terveket a vízimalmok rendezésére. Szojka a Jászságban a mihálytelki vízimalom malomküszöbénél 1,77 m-es az alsószentgyörgyi vízimalomnál 1,72 m-es süllyesztést javasolt (ekkor már nem működött az egyik alsószentgyörgyi malom). A vízimalmoknak tagadhatatlanul voltak káros hatásai. Az időszakosan kevés vizet szállító, Zagyva és Tárná folyókon épített vízimalmok üzemvizét a duzzasztógát, vagy „zúgó” tartotta vissza, illetve tárolta a mederben. A duzzasztórendszerek túlzott mértékben fogták fel a folyók vizét. Ez főleg árvíz idején rendkívül veszélyes volt, emiatt jó néhány esetben nemcsak a művelt földek, de a lakott helyek is veszélybe kerültek. Az előzőekben leírtak azonban azt bizonyítják, hogy a Zagyván és a Tárnán már a XVIII. század végétől készültek tervek a vízimalmok rendezésére. Ezek a próbálkozások jórészt az érdekelt községek ellenállása miatt nem vezettek eredményre. Ennek lett a következménye, hogy a települések és a birtokosok kölcsönösen bepanaszolták egymás vízimalmait. Orczy Lőrinc a dósai vízimalom ellen emelt kifogást az ő újszászi malmára viszont az alsószentgyörgyiek panaszkodtak.3 Mária Terézia már 1751 -ben a XIYt.c.-el elrendelte az árvizet okozó malmok megszüntetését, de a rendelkezésnek nem volt foganatja. 1885-től megváltoztak a malmok létesíté3 Nemes Gerzson: A Zagyva és a Tarnavölgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája (1279-1876). 194
