Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 94 a taplógombával barnára festett, szőrével befelé fordított, ujjatlan, a karnyílásnál és az alján körben saját anyagával (szőrével kifelé) szegett bekecs. A parasztemberek nyáron erős anyagból -kékre festett durva lenvászonból, vagy "cájgból" - készült nadrágot, bőrpapucsot, nyaktól térd alá érő tótfestő kötényt viseltek. Télen posztóból vagy darócból készült nadrágot, szintén posztó, térdig érő nagykabátot - általában feketére festett báránybőr gallérral - és rámás csizmát hordtak. A kovácsmesterek munka közben bakancsszerű zárt lábbelit, ( vagy a lábfejet jól körülvevő erős, vastag bőrből készült papucsot ) , nyaktól térd alá érő bőr kötényt hordtak. /151 / 4. Tiszaföldvár oktatási helyzetének főbb jellemzői a/ Az 1590- 1720 közötti időszak Az oktatásban óriási szerepe volt az egyháznak. Ezért jelentős évszám a település életében 1590, mivel ekkor Tiszaföldváron volt református egyház. / 152 / Ez egybeesett a török hódoltság korával, ami együttjárt az állandó elköltözéssel. A pusztítások alatt elkallódhattak az egyházi iratok, így egészen az újratelepülésig nincs megbízható adat a falu oktatási helyzetére vonatkozóan. Mivel Tiszaföldvár a török hódoltság korában is jelentős fa-