Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 90 A vacsorát tánc, zene, iszogatás, mulatozás követte.Szokásban volt a menyasszonytánc is. Éjfélkor a "kontyolás" . A menyasszonyt bevitték egy másik szobába vagy a kamrába; levették a fejéről a fátyolt, mirtusz-koszorút; haját kontyba csavarták, fejét bekötötték ( menyecskésen hátrakötve). így vezették be a násznép közé. A vőlegénnyel együtt a tükör alá ültették az asztalhoz, s ott közös tálból kellett enniük az "eggyélétel" jeléül. A vőfély újra rigmusokat mondott, boldog együttes életet kívánt, gyermekáldást stb. . A vendégeknek nem illett hazamenni a kontyolás előtt. A vacsorára meghívták a lelkészt és családját is. Ha nem ért rá, elvitték később neki a komplett vacsorát, később már csak egy fonott kalácsot és egy üveg bort. / 148 / Szüreti bál Tiszaföldváron 1733 óta foglalkoztak szőlővel. Szüret idején szüreti bálokat tartottak. A II. vh.-t megelőző években az ószöllőbeli "Öreg kör" szüreti báljai voltak a leglátványosabbak. A bál délutánján, az "Aranykert"-ből indult a szüreti menet, élén egy, vagy több szüreti bohóccal. Ezek mindenféle ócska, szakadt holmit szedtek magukra. A kezüket, arcukat bekenték korommal s egyébbel, és a menet elején bohóckodtak. A bohócok után következtek a lovas legények, válogatott, szép lovakon, ragyogó lószerszámmal, rámás csizmában, pengő sarkantyúval, ráncos, bő gatyában és pitykés mellényben.