Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 74 lőhely Vezseny-Martfű között van. Innen halad az út jelzése tovább a Tisza bal partján, Tiszaföldvártól északkeletre, dél felé. A Vezseny-Martfű átkelőhely a XVIII. sz. előtti viszonyokhoz képest a belterjesebb martfűi állattenyésztéshez igazodott. A XVIII. sz. közepén Tiszavarsány helyén már puszta volt. Martfűről lábon hajtották a jószágot Németország felé. Az állatok Martfű-Vezseny-Jászkarajenő (vagy Tószeg) -TörtelCegléd-Ceglédbercel-Albertirsa-Pilis-Monor-Üllő-Vecsés-Pest nyomvonalán kerültek Budára. Ha puszta is volt már ekkor az egykori mezőváros, Tiszavarsány, mégis, a másik marhahajtó és átkelő hely még a XVIII. sz.-ban is a Tiszavarsány-Tiszavárkony közötti rév volt. Nem véletlen, hogy az örmény származású szarvasmarha-tőzsér család - a Gorove - Tiszavarsány környékén szerzett birtokot, és épített majorokat, kastélyt, családi sírboltot, állított emlékművet. Tiszavarsány után Martfű felé haladt a via commercialis, azután délnek fordult Tiszaföldvár keleti szélén, és haladt a magasabb ( nem vizes ) helyeken Kunszentmárton felé. Kunszentmártonnál átkelve a körösi réven többfelé ágazott; egyik fő iránya Lippára vezetett. /126 /