Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 48 mindig terem elég szénát,a sarjú pedig nagy ritkaság; s ezért nem csak a földes Urak, hanem a közlakosok is termesztik már a bükkönyt, lóherét." / 94 / A folyószabályozásokat követően a határ gyakorlatilag ármentessé vált. Ennek eredményeként a szántóföldi növénytermesztés az összterületnek a XX. sz.-ban már több mint négyötödét foglalta el. Vezető helyen a gabona- és a kukoricatermesztés állt. / 95 / A mezőgazdaság gépesítése a XX. sz. első felében indult meg. Az állattenyészté

s vezető ága a XIX. sz. közepén a szarvasmarha- és a lótenyésztés volt. A juhtenyésztés nem lett jellemző. Podmaniczky (II.) János - aki 1808-tól volt birtokosa Földvárnak - ,nagy számú juhot tenyésztett, megnövelte a szarvasmarhák számát, gazdasága azonban leginkább lótenyésztéséről vált ismertté. Mivel Martfű 1950-ig Tiszaföldvárhoz tartozott , érdemes kiemelni pár jellemző vonását. Martfű elsősorban legelőként szolgált a XVIII-XIX. sz.-ban. Fényes Elek leírása szerint 1837-ben: "Termékeny, gazdag puszta. Van válogatott ménese, és derék gulyája, a juhseregeket nem is számlálván." Állattartó jellegét megőrizte, bár földművelő majorüzemek is létesültek itt. Tiszaföldváron a XX. sz.-ban a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés játszik vezető szerepet. / 96 /