Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998

- 11 Amint lentebb majd látni fogjuk, a kisfi tanítók 1776-1792 között ismeretlenek. Talán ezért áltax lánosított úgy J-óth Dezső /II. k. 55., 56.old./, hogy "1790 körül" harmadik tanítót, a fiúk elemi oktatására préceptort is alkalmaznak. Az általa ismertetett praeceptori díjlevél tételei csaknem szószerint megegyeznek a tiszántúli Egytózkerületi Levéltárban őrzött, dátum nélküli, de a Levéltár által, az adódó párhuzamok alapján 1801-re datált praeceptori díj levél tételeivel. Tekintettel arra, hogy a kisfi tanító is, a leánytanító is segédtanító volt, mindkettőt gyakran nevezték praeceptornak, így azután az anyakönyvi bejegyzések alapján igen nehéz őket megkülönböztetni! Balogi Jánost 1759-ben leánytanitónak alkalmazták, de 1762-ben már nem lehetett leánytanító, mert ettől az évtől már Kun János volt az. 1767-ben, az adomány lajstromba mindkettőjüket praeceptornak írták be. Balogi János 35 éves korában meghalt, és sem a halottak anyakönyvében, sem a Diáriumban nem nevezik már praeceptornak. /1779-ben/. P. Kun János /P. = praeceptor/ még előbb, 1776ban meghalt. 1770-től már Nagy János a leánytanító, tehát Kún János ettől kezdve csak kisfi tanító lehetett. Ebből következik, hogy Balogi János valamikor xTóth Dezső: A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye múltja. I-II. Az egyházi élet hétköznapjai. Debrecen, 1942.