Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998
i - 135 ~ A táblázatokhoz és a névmutatókhoz A táblázatok önmagukért beszélnek, nem érdemes több szót vesztegetni rájuk. Az a két tény a./ miszerint a vármegyei összeírásokban alig szerepelnek a mi iparosaink, b./ hogy a névmutatókból láthatóan, ugyanaz a személy hol ilyen, hol olyan foglalkozású volt, azt igazolja, hogy többnyire kontárokkal van dolgunk. /Havassy Péter megjegyezése, 114.0./ E "kontárok"' a helyi szüklégleteknek megfelelő portékát állítottak elő, s nem kellett céhlevél, mivel nem vásároztak. A csizmadiák, kovácsok, szűcsök, takácsok, molnárok, s a hússzékben működőmészárosok között akadhattak azért céxl ^ hes mesterek is!A "külsős mesterek" távoli céhek tagjai lehettek* 2 esetleg egészen távoli városok céheitől kértek "kölcsön" céhlevelet Egyszer-egyszer kaphattak a földesúrtól is céhlevex4 let, de, mivel nem vitték ki a portékát a faluból, nem volt fontos, hogy a vármegye tudomást szerezzen a céhlevelekről! A Jobbágyok asszonyai maguknak is megszőttélc a lenés egyéb vásznakat, /s a szepességi tót vász.onfehérítők vitték el fehéríteni, s hozták vissza x*V Maga a földesúr is, a házi cselédeivel /esetleg a jobbágyok asszonyaival/ megszövette a maga vásznait. ÉRDEKESSÉG: a kovács egyben baromorvos is volt! x 7 MINDEZEK CSAK TALÁLGATÁSOK A "MI LETT VOLNA HA..." KATEGÓRIÁBÓL, TEHÁT ILYEN "ÉRTÉKKEL" SZABA D FIGYELEMBE VENNI! A földesúrnak volt külön kovácsa, molnárja, asztalosa, Ezek közül néhány név:
