Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 7 Falusi gazdába, a Tudományos Gyűjteménybe, a Magyar gazdába, a Magyar Hírlapba, a Losonczi Phoenixbe, a Kalauzba, a Kecskeméti közleményekbe, a Papi dolgozatokba, a Népszavába, Czelder Figyelmezőjébe, stb. 26 Mindeközben még tácarékpénztárt is létesített. 1849-ben nemzetőr kapitányként irányította a 27 környéken tartózkodó katonák és tisztek ellátását. 1849 koratavaszán mozgalmas volt az élet ^isza:földváron és környékén. A szomszédos Cibakháza mellett óriási hurkot vető Tiszán állandó híd volt. A Földváry család kérelmére Cibakháza 1833-ban mező28 városi rangot kapott, a földesUr pedig híd-jogot. Nagyvárad-Békés felől Cegléd, Nagykőrös-Kecskemét felé ez a híd biztosította a legrövidebb utat. A honvédsereg tiszántúli /Vetter alá tartozó/ főerőinek gyülekezési helye a Tiszával párhuzamosan, Szolnok és Tiszafüred között volt. Alapvető fontosságú volt tehát Szolnok birtoklása. Mivel Szolnok a Tisza nyugati partján volt, Szolnok elfoglalásához /és megtartásához/ biztosítani kellett a cibakházi hidat. A híd birtoklásáért vívott 1849.feb.24-i csatá29 ban különösen Leiningen őrnagy zászlóalja jeleskedett. Cibakházán ma is látható az az emléktábla, mely szerint abban a házban lakott 1849 februárjában Kossuth, Damjanich és Leiningen-Westerburg.