Pete István: Reformátusok és evangélikusok foglalkozásai Tiszaföldváron (1745–1817, 1847–1890) (Tiszaföldvár) / 0730-1998

1./ Az "árva" természetesen nem foglalkozást, hanem állapotot /condicio-t/ jelent, de a reformátusok beírtak koldúst, nyomorultat, bolondot, katolikust, görögöt, ezért vettem fel az árvát az evangélikusoknál. 2./ A béres és cseléd ugyanaz, de a reformátusok is külön vették. 3o/ A haszonbérlő valószínűleg földet bérelt. 4./ A jegyző neve: Lapu Gábor. 5./ Juhász gazda = számadó juhász. A neve Vlaszák János, Hruska Katalin férje. Ezt a számadót ütötték agyon a bugaci pusztán. Hruska Kati néni /akit kisgyerek koromban személyesen ismertem/ kb. 1847-ben született. Ő volt Rózsa Sándor utolsó szeretetbe, szintén a bua gaci pusztán. Rózs^Sándor 1856-1867 között börtönben volt, de 1867-ben kegyelmet kapott. 1869-ben fogták el újra. Kati néni /akit már apám is öreg Kati nénémként tiszteltetett a galiciából írott frontleveleiben/ 1867-ben kb. 20 éves fiatalasszony volt. Ráday Gedeon felléptéig Földvár körül is nagyban tevékenykedtek a betyárok, de mint már írtam, az idill Bugacon zajlott, s Kati néni nem említette, hogy "a Sándor" járt volna Földváron! 6./ kisföldes: Gyerekkori emlékeim szerint az ALAP téglagyára, a Kucorgó csárda /Huszár-tanya/ s a vasútállomás által alkotott háromszöget, nevezték Kisföldeknek. Pete Sándor dédapám /mellékállásban rigmusfaragó kocsmai fűzfapoéta/ egy rigmus fennmaradt első két sorában felemlíti a Kisföldet: "Öreg Szegedi János a Kisföldön volt dohányos„"