Szlankó István: Dr. Varga Lajosról dióhéjban a 85. születésnapi megemlékezésen (1998) / 728-1998

Mivel iskolánknak az említett Szilágyi Lajoson kívül még egy, lehetőleg történelem szakos tanárra van éppen szüksége, tisztelettel javaslatot teszek nevezettnek intézetünkhöz történő áthelyezésére.

Tiszaföldvár, 1949. augusztus hó 24.-én.

mb. igazgató (György József)”

Akkor, 1949-ben a hivatali bürokrácia még másképpen döntött; az 1949/50-es tanévben törökszentmiklósi általános iskolába helyezik, egy tanévet ott tanít. 1950- ben sikerült aztán a tiszaföldvári gimnáziumban állást kapnia. A gimnáziumban az első pillanattói kezdve rendkívüli energiával, kitűnő szakmai felkészültséggel kezdi el munkáját. A tanításon kívül azonnal hozzákezd a földrajzi szertár megalapításához, majd fejlesztéséhez. 2-3 év alatt a földrajzi szertár anyaga már olyan szintet ér el, mely a gimnáziumi földrajztanítás szemléltetési feltételeit optiomálisan biztosítja. Mindezt a tanulókkal közösen végzi, beépítve ismeretszerzésük folyamatába. Mindezt jól mutatja a tanári munkáját értékelő 1953-ban készült igazgatói minősítés részlete: „Nyári gyűjtőutakat szervezett a földrajzi szertár gyarapítására. Több kirándulást szervezett és vezetett a tanév folyamán ismeretterjesztő és szertárgyarapító céllal. Nagy lendülettel vezeti a földrajzi szertárban folyó szertárfejlesztő munkát, melyek kissé túl is nőnek az iskola keretein.

Újítási javaslatokat készített és adott be. Értekezése jelent meg a Nevelők c. kézikönyvben. Tanítási munkája rendkívül pontos, aprólékos. Órakészültsége igen alapos, széleskörű." Ha most egy pillanatra megállunk, elgondolkodunk a minősítés megállapításain, hogy mi mindent végzett a földvári első három tanévben; szertárfejlesztés, kitűnő tanítás, kirándulások szervezése, újítások, tudományos publikáció — akkor talán magyarázatot kapunk, vagy jobban megértjük Varga Tanár Úr tanítási eredményeit. Mindez persze nemcsak az első három tanévre volt jellemző, hanem egész tanári munkájára, a gimnáziumban töltött 23 évére.

Széleskörű tanári munkájának része volt a tehetséges, földrajz iránt érdeklődő tanulókkal való külön szakköri foglalkozás. Szakkörvezetői munkájáról egy 1955-ben készült minősítésben a következőket olvashatjuk: „Földrajzi szakköre magasan kiemelkedik megyei és országos viszonylatokban is. A szertár fejlesztését, a szakkör éwégi szép kiállítását rendkívüli energiával végezte.” Nem szól még a minősítés arról, hogy a földrajzi versenydolgozatot író tanulóknak külön tudományos-módszertani szakkört szervezett, amelyben a tudományos dolgozat, értekezés helyes és eredményes elvégzésének módszertanával ismerkedhettek meg.

Tanári munkáját mindig az alaposság, kitűnő felkészültség jellemezte. Tanítási órái színesek, szakmailag kiválóak voltak. Az egyik öreg diák a következőket írja

13