Jakab Julianna: Névtani vizsgálatok a tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak körében (Tiszaföldvár, 1990) / 0727-1998

11 özvegyének férje, egy másik egri katona: Horvát János szerzi meg, később a Szalai, Barkóczy, Pete, Vámosi, Cserépy, Pelényi, Hamvai, Forgáen grófi ivadékok osztoznak rajta, valószinü azonban, hogy a szolnoki török katonák a birtokosai. Itt megjegyzendő, hogy Bél Mátyás szerint a törököknek ezen a helyen kettősárokkal kerített városaik voltak. 1614-ben Bargus Borbála egyik örököse ezt irja, hogy a ráeső a pusztán álló földvári birtokaiból akár éhen is halhatna, mire 1000 Ft-ért báró Bosnyák Tamás füleki várkapitánynak adja el a maga részét. Számtalan földesura között Becskey György is szerepel akiről a kuruc világ beköszöntésével 1670-ben konfiskál a kincstár. A falu birtokosai éppúgy, mint a török megszállók, kíméletlenül kiszipolyozták ezt a kevés számú jobbágyot, akik a pusztulások után újra igyekeztek letelepedni. Ami még maradt belőle, azt a rácok égették fel 1704-i betörésük alkalmából. így a község a Rákóczi-szabadságot sem érte meg. Tiszaföldvár története a XVIII. században 1728-ban vette meg a községet Podmaniczky János és felesége Osztraluczky Judit. Ezzel uj korszak nyilik a földvári jobbágyok életében. A bárói család vagyoni