Jakab Julianna: Névtani vizsgálatok a tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak körében (Tiszaföldvár, 1990) / 0727-1998

33 A keresztnévadás indítékainak nyomozása A XV. század az eredeti magyar, török és egyéb "pogány" neveket szinte teljesen kiszorították a "keresztény" tehát bibliai nevek mind a férfi mind pedig a női keresztnévanyagból. Az eredeti neveknek ez a fokozatos visszaszorulása már a XIV. században elkezdődött, először a nemesek körében, de a XVI. században már a jobbágyok között is csak elvétve akad néhány eredeti, nem keresztény keresztnév, mint a Farkas, Egyed, Bán, kálmán, és talán a Józsa is a Sándor is ide tartozik. A régi nevek azonban ragadvány-, majd vezetéknévként tovább élnek. Mikor az eredeti jelentéssel biró nevek nagyrészt átadták helyüket a keresztény neveknek, már megszűnt a jelentésbeli kapcsolat a név és viselője közt. A bibliát és a legendákat ismerő szülők a biblia és a legendák hőseinek nevét példaképül adták gyermekeiknek, vagy pedig valamely védőszent oltalmába ajánlották őket azzal, hogy a szent nevét adták a keresztségben nekik. A nagyrészt Írástudatlan parasztságnak azonban a nevek nem sokat jelentettek. Gyakran a falusi papa a naptárhoz igazodott és azt a nevet adta az újszülöttnek, amely napon a világra jött. Néphagyomány szerint a gyermeknek csak olyan nevet adhattak, amely a naptárban előbbre van mint a születésnapja. Ez azért volt igy, mert az öregek azt tartották, hogy igy az újszülött agya is előbbre fog forogni és nem hátra.