Mucsi János: A Hajnóczy-barlang terápiás hatékonyságának vizsgálata (1998) / 721-1998
- б -Az ennél nagyobb magvak mérete a rájuk lecsapódó vizburok következtében, ha nem szedimentálódtak, éppen méretük folytán vagy fennakadnak a felső légutak szűrőin, vagy pedig megtapadnak azok nyálkahártyáján. /4/ A kérdéses tartományban a Hajnóczy-barlang porkoncent-3 rációja 4-18 db/cm között változott, amely alatta marad a terápiás-3 nak tekintett maximálisan 20 db/cm -es szintnek. A nagyvárosok és 3 ipartelepek levegőjében 10000 db/cm -es átlagértéket mértek. /28/ A cseppkőbarlangok levegőjében a cseppkőképződés mechanizmusából következően a felszíninél jóval magasabb a CO^-koncentrációja, /5-16/ a Hajnóczy-barlángban 0,08-1,0 térfogat százalékos C02-koncentrációt mértünk. Schulz szerint 0,10 tf C02 az a legkisebb koncentráció, amelyet egyes betegek már megéreznek és légzésük mélysége fokozódik. Egészséges emberek még az 1,00 tf %-os CO^-koncentrációt is csak alig érzik meg, sőt a 2,50 tf % sem nagyon zavarja őket a könnyű munkavégzésben, 5 tf % fölötti érték azonban halálhoz vezethet. /30/ Ettől némileg eltérnek az újabb adatok. Bálint szerint 1 tf % a belélegzett levegőnek az a minimális CO^-koncentrációja, amely a légzési perctérfogat éppen mérhető fokozódásához vezet. A hiperkapnia enyhe foka csak az egyes légvételek amplitúdóját fokozza, kb. 4-5 tf fo-oa C02 tartalomnál kezdődik a légzési frekvencia emelkedése. 10 tf %-nál maximális a hiperventiláció, ekkor a respirációs levegő 2500 ml, a légzésszám pedig 35/perc, a nehézlégzés már tűrhetetlenné válil£ zavartság, fejfájás lép fel. 15 tf %-nál mély "narkózis” következik be. A hiperventilációt a központokat ellátó artériás vér emelkedett COg-szintje váltja ki. Az artériás vér magasabb C02-tenziója fokozza a bulbáris légzőközpont intrinsic jellegű periodikus aktivitásának alaptónusát, mélyiti a légzést. /2/ Widdicombe szerint a pulmonális feszülési receptorok izgalma reflexes bronchodilatatiót vált ki. A receptorok fokozott kisüléssel reagálnak nemcsak a légvételek mélyülésére vagy a funkcionális reziduális kapacitás /FRQ/ növekedésére, hanem a CO^-tenzió változásaira is. Az a tény, hogy az asztmások fokozzák a FRC-ukat, azzal a következménnyel járhat, hogy stimulálják a pulmonális feszülési receptorokat és ezáltal reflexesen relaxálják a más faktorok által kiváltott bronchokonstrikciót. /36/
