Szlankó István: Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató köszöntése 80. születésnapján (1998) / 703-1998

a fal mellett körben szekrények voltak , dugig megtöltve könyvvel , iratokkal , kiadványokkal , térképekkel és mindez látszólag rendezetlenül . Gyula bácsi viszont szinte mindig pontosan abba a kupacba nyúlt , ahol a keresett darab volt .

Nagy lelkesedései! beszélt annak idején a muzeum leendő xerox- gépéről, ami a múzeumi nyomda alapját teremtette meg.

Nagyon sok embert ismert és nagyon sokan ismerték , keresték őt is • Ha valamilyen ügyben kerestük a múzeumban , bizony elég sokszor várnunk kellett , mert vendégek voltak nála,aMk szintén sorban álltak, vártak , megelőzve minket . Mindenkinek szórta az ötleteit , tanácsait .

Az emlékképek ktizül legelőször ugrott be $ekem is , a feleségemnek is az , hogy Gyula bácsinak köszönhetjük a lakáshoz jutásunkat Földváron. Az OTP társasház építésbe kezdett 1973-ban. A helyi tanács kijelölt bennünket leendő tulajdonosnak , de a múzeumi dolgozók akkor sem voltak tulfizetve , igy a feleségem a viszonylag kedvező kamatozású pedagógus kölcsönt kérte. Szerencsések voltunk, 1975-ben megkaptuk. A lakás visont nem készült el akkorára , mikorra a szerződéstv meg kellett! volna kötni . Az OTP megyei hivatalnokai "nincB lakás, nincs kölcsön" alapon hivatalosan, ridegen elutasítottak bennünket. Gyula bácsitól is tanácsot kértünk , kihez fordoihatnánk . Hig mások csak hüramögtek ,

Gyula bácsi karon fogott bennünket és átvitt a megyei OTP igazgatóhoz, ott addig győzködött , mig valami kiskapu kinyílni nem látszott. A vége az lett, hogy a kölcsönünk nem veszett el és a lakást megvehettük • Örömünkben és hálánk jeléül még akkor meghivtuk Gyula bácsit, amit azóta is el-