Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban / 0687-1998

a maga módján. Az újszülött kis állatokat nem szívesen mutatja meg senkinek sem, mert azt tartja, hogy »megverik szemmel«. U. i. sok embernek, de különösen öreg asszonyoknak szerintük olyan különleges képességük van, hogy ha »szurós szemükkel« emberre vagy állatra ránéznek, hát az megbetegszik, vagy elpusztul. Vannak olyanok is, akik »btibájos szemmel« nézik meg a kis állatot, hogy az később azután vágyik, aki igy ránézett s ilyeneknek inkább oda is adják az Ilyen »megbabonázolt« állatot, mert az soha sem lesz »hasznos állaU. Ezért van aztán meg még ma is az a szokás itten, hogy a megellett kanca farokszőréből fonást fonnak s azt a kis csikó nyakába teszik a csenj'őszijj alá, hogy »meg ne verjék szemmeU. Érdekes szokás aztán ezzel kapcsolatban az, hogy ha valaki idegen helyre megy és a fiatal állatot megnézi, akkor azt többször megköpködi, e/zel azt akarja bebizonyilani, hogy ö nem veri meg a kis állatot szemmel. Esteli harangszó után nem adnak senkinek sem tojást, vagy tejet, mert akkor nem fog aztán tojni a tynk, vagy »elmegy« a telién teje. A fecskefészket azért nem bántják sok helyen, mert aki a fecskefészket leveri, annak a tehene véres tejet ad. Az is bizonyos aztán, hogy ha pl. este a kutya vonit és a háztövét kaparja, -akkor valaki a házban meghal. Ha a macska nyaL gatja magát, akkor eső lesz. Ha a szarka -csörög az udvarban, akkor vendég jön. Ha a gólya fészkét valaki leszedi, annak leég a háza. Ha a tyúk kis tojást tojik, azt át kell dobni bal kézzel, háttal állva a háztetején, nehogy eltojja a tyúk a szerencsét. Ha a vezérürü bakugrá-