Buschmann Ferenc: Lepkegyűjtés a Jászságban / 0641-1996

21 sebb elterjedettségu körűek,általában minden gyűjtőhelyemen gyakoriaknak nevezhetők.Még a homokon is előfordulnak,ahol tulajdonképpen élőhely nincs a számukra,de éjjeli kószálásaik folyamán ide is elvetődnek.Némelyek,mint a réti fehér és szürke araszolók, a gólyahir bagolylepke egyedszáma jócskán meg is haladja az előző csoportéit.De egyébként is ez a legfajgazdagabb komponens,ami bizonyítja, egyben aláhúzza a terület egykori mocsári alapjellegét. Ritkaságszámba csak a barna réti bagoly lepke,és csipkésszárnyu sávosaraszoló megy. Érdekessége a területnek az un.magaskórós,vagyis altoherbosa társulások több faja által képviselt viszonylagos gazdagsága.Jól érzékeltetik a középhegységekkel határos alföldi peremterületek szoros kapcsolatát,és a helyi fauna szines összetételét változatos4 ságát. Ezek a fajok ugyanis inkább a montán régiókban elterjedettebbek illetve gyakoribbak. Ilyenek például az ökörfarkkóró és görvélyfü csuklyásbaglyok,több réti bagolylepke,az öblösszárnyu bagoly lepke,melyeknek rendszeres,többpéldányos fogásai azt látszanak alátámasztani, hogy elsősorban a NY. DNY-i homok-kötött talajhatár térségében tenyésznek is. Ez a kérdés viszont még nyitott a salátacsul;lyás bagoly és a kis tarkaaraszoló lepke esetében. A mesofil,vagyis közepesen nedves réttársulások elemei mind faj mind példányszámban elmaradnak attól,amit a terület mint élőhely 4 lehetővé tesz a számukra.Okát abban kell keresnünk,hogy mmnt azt emiitettem,a mocsárvilág megszűnését követő kiszáradás után szinte azonnal a földmüvelés ragadta magához a területet,igy nagyobb mérvű elszaporodásra ezeknek a fajoknak tulajdonképpen nem volt idejük. Mindössze a vörösszélü medvelepke számit kivételnek,de gyakorinak 4 végüli3 ez sem nevezhető Azonban azt is meg kell jegyeznem hogy e fajok általában országos viszonylatban is ritkának számitanak.Ezek 4 az un. dudvabagjfrok egyébként sok vitára adnak alkalnnt,komjponefífi^: