Buschmann Ferenc: Lepkegyűjtés a Jászságban / 0641-1996

12 Habár a természetes növénytakaróval fedett terület -mint azt az előbb emiitettem,jócskán összeszűkült,reliktumaik mais a nagylepketársulások megahtározói.Leginkább még a sziki társulások maradtak meg. Ezek a földmüvelésre használhatatlan ürmös és cickafarkas,kamillás réttársulások /pl:Borsóhalma térsége/ elsősorban X legeltetést,kaszálást eltűrő és mérges növényeket tartalmaznak szép számmal •Fajokban nem tul gazdagok,egyébként még részletes vizsgálatokat igényelnek A nagy szabályozás-lecsapolást követő időszakban már csak három eleme Molt a tájképnek. A tamariska bokros,száraz,terméketlen homok, továbbá a szikes puszta,s az egykori mocsaras részek száradása folyamán áta lakulóba lévő vizenyős rétek. A terület jóformán csupa legelő-kaszáló,csekély szil,vadkörte,kocsányostölgy,éger és kőrisséL 4 keveredett Populeti-salicetum ligettel. Később,ahogy aterület egyre inkább müvelés alá vonódott,ugy ismerték fel a fásitás szükségessé© gét,és megindult,a homokon elsősorban az akác,másutt a nyárfélék telepitése is. Az összességében ma is faszegény térség fái között igy uralkodóvá vált az akác,egyebek a város belterületén kivül elsősorban a Zagyva mentén találhatók,nyugatra galériás részeket,kisebb ligeteket is alkotván, /lásd; 1. gyűjtőhely környéke./ Nemorális,vagyis tárt lomberdei társulás tehát tulajdonképpen nincs a kutatott területen,hacsak a homoki telepitett erdősávokat nem tekintem azoknak. Ezeknek az erdősávoknak jóllehet nincs botanika jelentőségük,mégis fontosak abban az értelemben,hogy az ősi erdős-sztyepp korszakban elterjedt egyes fajoknak ma ezek nyujtarjak mehedékhelyet. A helytörténetiirodalomban emiitett ártéri töl< gyeseknek ma már nyoma sincs,tölgy csak elszórtan és kevés taláx-l4 ható. Ezért különösen érdekes a quercetális faunaelemek helyi képviselőinek rendszeres jelenléte,mindamellett,hogy bizonyítják is 4 a tölgyek,egykori gyakoriságát. Számos szubmediterrán,szubkontinentális faj képviseli a letűnt tölgy-korszakot;sorolhatnák egy tucatot.