Kalóz Sándor: Tájak – Korok – Múzeumok: Tiszaföldvár látnivalói (1996) / 639-1996

7.

A gazdasági gyarapodás időszaka ez, ami egyaránt érinti a földesúri majorság, de az úrbéres gazdaságok életét is.

A község JSlől jár ósága, élén a földesur által kine vezett bíróval, már a század eleje óta szinte az ura sági tiszttartóval! egyenrangú félként igazgatja a községet. Ez a testület 1835-ben úgy határoz, hogy Földvár egész határát maga a község vegye bérben földesurtól. Az évi loooo ezüst árenda mutatja, hogy gazdaságilag komoly erővel rendelkezik a község. A döntés háttere)®*? az , hogy a népesség gyors szaporodása miatt egyre nyilvánvalóbb a szántóterületek szűkös volta. /1837-ben már 2962 fő a lakosság száma/ W&c Véhány nagyon rossz időjárású évben már az éhinség is felütötte a fejét.

A nehézségek láttán a földesur 5oo mérő gabona és 2ooo forintnyi adományával 1837-ben létrehozza az un. “Szükség Hombárt" Ez az országos viszonylatban párját ritkitó intézmény^a tehetősebb földvári gazdák újabb betéteivel /adományaival/, a szűk esztendőkben is képes volt biztosítani az Ínséget szenvedők ellátását. Az arra rászorulók egy esztendőre, méltányos kamat mellett, árpát vagy búzát vehettek kölcsön a hombárból. A földvári lakosság népgyülésen váT lasztotta meg a két felügyelőt, akikл intézték a . magtár ügyeit.