Kalóz Sándor: Tájak – Korok – Múzeumok: Tiszaföldvár látnivalói (1996) / 639-1996

5.

S bár a falu lakói eleinte veremlakásokban éltek/ az egykorú leirás szerint " műveletlenek, durvák és kóborlók. Alig kilenc évvel ezelőtt telepedtek le, máris költözni akarnak“ /Bél M. 1735./ Mégsem költöztek el,sőt szépen növekedett a falu lakosságának a száma. 1744-ben már 22 portája volt Földváron a Podmaniczkyaknak.

Látják a jobbágyok, hogy földesuruk sokféle módon támogatja őket. Megvédi a község 1722-től szolgáló református lelkészét Sallai Andrást még a megye nagyhatalmú püspök-főispánja, Erdődy Gábor ellenében is. Nem engedi, hogy a frissen épült templomot 1734- ben a vármegye határozata értelmében lerombolják.

A község alapitási szerződésébe belefoglalták, hogy az uj telepeseknek mind a földvári mind a homoki részen " szabad lészen szőlőt csinálni" S mivel a szőlőterületek után lo évig adómentes a jobbágy, gyorsan szaporodnak a szőlőkertek az Ószőlőben.

A Podmaniczky család székhelye Aszódon volt. 1754-től, amikor Földvár egész területe a család tulajdonába került, a Földvár és Vezseny falukat, Bökönye, Martfű - és Homokpusztákat magába foglaló 32ooo holdas un. földvári birtokot, Földvárról igazgatta a mindenkori j-ó о я ági gaggató. A hatalmas határ legnagyobb része legelő s több mint 5ooo hold,évente a Tisza áradásaitól látogatott vizenyős,nádas rét.