Gál Péter: A tiszaföldvári Kossuth-szobor (Tiszaföldvár, 1993) / 0638-1996

- 2 3. Poroszlay Sándor (1881-1917) : Kossuth Lajos Egyalakos magyar történelmi személyt ábrázoló bronzszobor. A magyar nemzeti romantikában születő történelmi, historikus alkotás klasszicista dominenciával. Az 1848-as magyar szabadságharc eszményét helyezi el klasszikus formarendben. Kossuth ezer eszmény megszemélyesítője, az az ember, aki az egész szabadságharc szimbólumává vált. Kossuthot példaképül állítja a magyar nép elé. A szobor ideológiai túlfűtöttségről árulkodik. Az eszme diadalát állítja előtérbe. Ez a küzdelem, a szabadság, a forradalom, a magyarságtudat hangsúlyozásából áll. A szobor maga kiemelkedik a környezetéből, ugyanis kőtalapzaton helyezték el. A szobor mentes mindenféle túldíszítettségtől. A szobrász az eszközeit csak a felismerhetőség határáig használja ki. De a szobrász tudásáról árulkodik Kossuth csizmájának gyűrődése . Klasszikus ellenpontot alkot az előrehelyezett, kitámasztott jobb láb és a kabát mögött elhelyezett ökölbe szorított bal kéz. ( A kezet élőiről nem lehet látni, mert a kabát eltakarja.) Ez az ellenpont az akarat szimbóluma. Összeszorított kézzel küzd az eszme megvalósulásáért. A másik ellenpont a jobb kéz és a bal láb. A jobb kéz egy kardot tart a mellkas előtt, de nem harcias, hódító szándékkal, hanem olyan ember benyomását kelti, aki csak akkor használja a fegyverét, ha védekeznie kell. A bal láb a stabil, egyenes, kihúzott testtartást biztosítja. A két ellenpont együttes hatása a szobor magabiztos, ellentmondást nem tűrő tartása. A mellkas kiemelésével ( a kabát kigombolva, az alatta lévő ruha látszik) azt hangsúlyozza, hogy ez az ember teljes személyiségét alárendeli az eszmének, nem fél semmitől, hiszen egy eszme áll mögötte, a forradalom eszméje, amiből erőt meríthet. Kossuth arca egy elszánt bölcs arc, egy ember, aki magára vette az ország felemelkedésének problémáit. Az alkotás felülete tiszta, sima. A szobor öltözete korhű, a művész Kossuthot szabadságharcos viseletben ábrázolja.