Tisza-Földvár község elöljáróságainak jelentése (Tiszaföldvár, 1893) / 0620-1995

- 13 6./ A Magyar Szabadságharcban résztvett 49 tiszaföldvári honvéd további sorsa. 7./ A Bach-korszak elnyomása. 8./ 1863.: a " rettenete s]esztendő" . 9./ A Duna-Tisza-csatorna Tiszaföldvárt érintő része 1867/68ban. 10./ Az örökváltság-adósság és a Tisza-szabályozás költségeinek az adósságai. 11./ 1878.:A "Boszniai Okkupáció"-ban résztvett tiszaföldvári katonák sorsa, ügye. 12./ A Tisza-szabályozás Tiszaföldvár térségében:gátépítés, kubikosok, a "mentett" ártér földjeinek ér-Jenövekedése. 13./ A Tiszaföldvár-Homok-i lepelhomokvilág beszőlősításe benépesítése, építkezések;Beniczkyek a homokon. 14./ 1893-ban már kellett volna értesülniük Dr. SOMOGYI KÁROLY esztergomi oldelkanonok 1880.évi ajándékáról Szeged városa, az 1879.évi árvíztől meggyötört Szeged részére:43 ezer kötetes könyvtárát /európai híríl !/ adományozza Szeged magyar városnak, magyar parasztságának. S az Ajándékozó Tiszaföldvárott született 1811. április 1-én. he erről valószínűleg Tiszaföldvárott nem sokat és nem sokan tudtak. Még valamire való emléke sincsen ennek a nagy embernek !!I A "Nép"-et jól megdicséri a kézirat, s "megállapítják", hogy a 122 év alatt /1766 - 1888./ csak községházát ^s jegyzői lakot vettek, néhány utca padlójárdát kapott és elkészítették az első költségvetést. Minden más

t, amik /mégis/ történtek:"

azokat az idők és körülmények intézték".- Jó kis "dicséret" a 122 évre. Pedig a fentebb felsorolt 14 pontban szerepel néhány háború is, amelyben minth? meg is haltak volna tiszaföldváriak, a "fogott" vagy "kisorsolt", vagy "helyette állított" katonák 10-12 évet szolgáltak^egszebb fiatalságukban. 1848/49 után a 49 tiszaföldvári honvéd túlnyomó részét 8-10-12 évi katonai kényszerszolgálatra Ítélték, mert résztvettek a Magyar Szabadságharcban. - - - 1802 - 1806 között sok tiszaföldvári gyerek menekült meg a himlőhaláltól Major Mihály református lelkész oltásai segítségével.- - - Nincs szó Vári Szabó Sámuelről,a magyar agrárismeretterjesztés nagy apostoláról, a Magyar Szabadságharcban résztvett honvédek későbbi sorsáról,esetleg megbecsülésükről Ha egyáltalában volt ilyen/ti. megbecsülés/. A jelentés eredeti példánya 13.lapján olvashatók a nagy "dicséretek" 8 népre. Ennek viszont ellentmondanak a következők: 1./ A nehezen megzabolázható nemesek garázdálkodásai; 2./ A második költségvetést csak szolgabírói utasításra készítik el /"Pató Pál Uraimék"/, 3./ A Podmaniczky-pénztár kirablása, 4./ Egy jegyző házának egy éven belül négyszer való felgyújtása; igaz, ez osztályharc volt, 5./ Az 1837-ben 2962, 1850/51-ben 4135 lakosú Tiszaföldvárról 49, többségében szegény sorsú ember jelentkezett honvédnek 1848/49benjerre gondolhatta a kézirat, hogy e nép "bölcs, józan, hol a körülmények úgy kívánták,..." 6./ A református templomban "szégyenkő" állott,ahová "bűnösöket" állították: ez az ember megalázása, mint a Lőcse-i szégyenketrec, vagy a ^ertőrákos-i kaloda, stb. 7./ A XVIII.század közepén /1750 körül/ két asszonyt perbe fogtak Tiszaföldváron boszorkányság gyanúja miatt. A végén felmentik ugyan őket,de nem azért, mert boszorkányok nincsenek, hanem mert nem találtak elegendő bizonyítékot boszorkánymivoltuk mellett. 8./ A gyógyszertár "megbecsülése":nádfedeles házban volt. 9./ 1802 - 1806 között a himlőoltásokból sok család kimaradt