Takács Zsuzsa: Így emlékszem az 1956. októberi eseményekre (Tiszaföldvár) / 0615-1995

Mire a tömeg visszafelé a rendörséghez ért, már mindenki kabátján ott volt a lelkesitő nemzeti szinü szalag. Itt megállt a tömeg, itt is levertél: a csillagot a rendőrség táblájáról, A tömeg kórusba skandálta, kabálta "csatlakozzon a rendőrség is hozzánk!" Mindeddig mondti^mig -kis idő múlva- a rendőrök testüktől eltartott kézzel jöttek ki a redörség épületébői, nagy éljenzés közepette. Jöttek ve« lün&. A tömeg meg egyre csak nagyobb lett. Ahogyan terjedt a hire, mindenki ott akart lenni, mindenki látni akarta, részese kívánt lenni. Visszafelé jövet masikcéi az aickori tanácsháza voit. Itt a "leltározás" megkezdődött. .uenin szobrok, Lenin képek és ami piros volt minden repült ki az ablakon, i-ent máglyába dobálva egették el. Olyan tömeg volt mái az épület előtt amilyet én még azelőtt nem lát­tam soha. Minden egyes darabot mit kidobasra szánták, megiengettéic és a tömeg lelKes éljenzése közepette dobták a tűzbe. A hangszóró­uói felnangzott a Nemzeti Dai! Azt niszem negyi '-^eri szavalta el. ÍUZ meg csatc fokozta az érzelmedet, ha lehet még lelkeseob lett a hangulat. Én a fürdőnek a B ajcsiZs. ut felőli részénél álltam. Ott vettem észté, hogy az akkor tűzoltó iroda előtt áll smici sapkáját jól a fejébe hmzve Erdei Miska bácsi. Olyan helyzetbe hogy jól lát­hatta a téren történő minden eseményt. Erre nagyon emlékszem, mert otthoni beszélgetésekből tudtam hogy nagy párt emoer. Ez itt figyel! Utána én nem jót sjtve hogy kit láttam ; elindultam haza. Otthon Édes­anyám azzal fogadott, hogy nem találkoztam Édesapáramai? Engem ment keresni és azonnal hazahozni. Amint utólag kiderült, mit sem tudtak otthon a mi tünte­tésünkről, Édeapám a szomszéddal beszégetett, amikor egy atcebeli ember azt mondja neki hogy itt oeszélget nyugodtam, a lánya meg oda van tüntetni, forradalmat csinálnak a diákok. Szegény Édesepám rettenetesen ideges lett, azonnal biciklire ült és rohant agimná­v ziumba, de ott már nem voltunk csak arga tanárurral beszélt hogy mi van. Megnyugtatta, nincs semmi bajunk, kimentünk az utcáre, de hamarosan itt leszünk. Mire haza ért már otthon voltEm. Negyon ide­ges. volt* így felnőtt fejjel visszagondolva érthető. i Aiszen világ­háborút megjárt ember volt. Tudta mi is lehetett volna ebből. Szolnok 1992 Május 9. JfOioCud ioAjtto Q^iszné 'lakács ^SUZ3G Szolnok Városmajor u 22 1/7. v í 'A

Next

/
Oldalképek
Tartalom