Csendes Ágnes: A dualizmus kori iskolai és iskolán kívüli oktatás (1989-90) / 0606-1995

T. Az 1867-es kiegyezéssel létrejött dualista államrendszer új korszak a magyarság életében. Megváltozik a politikai,, helyzet, fellendül a gazdasági élet és így az államnak (módjáj van a magasabb igényű szakképzett munkaerőre, az írni- olvasni tudó alkalmazottak munkájára. Ez/*egyre öszszetettebb művelődési igények kielégítésének alapfeltétele az elemi fokú oktatás hatókörének kiterjesztése, míg magasabb szinten a közép- és felsőfokú képzés európai szintre való emelése. Az 1867-ben megalakult középoktatásügyi kormányzat - élén Eötvös József miniszterrel - célul tűzte ki, hogy befejezi a magyar közoktatásnak 1848-ban megkezdett polgári átalakítását. Nagyon magas az analfabéták aránya. Az ország hat éven felüli férfilakosságának 41 %-a, a nőknek pedig csak 25 %-a tudott írni és olvasni. A tanköteles korúak fele nem jár rendszeresen iskolába: 2.373.000 iskolaköteles tanulóból 881.330 jár csak, az iskolák pedig többnyire felekezetiek. Ilyen körülmények között az iskolaügy rendezése, az oktatás fejlesztése az új magyar kormány legsürgősebb teendői közé tartozott. Eötvös 1868-ban benyújtotta népiskolai törvényjavaslatát. A 148 paragrafusból álló törvény szabályozta a népoktatás szervezetét, tanulmányi anyagát és rendjét, a felekezetektől független községi iskolahálózat megteremtésével és az egyházak művelődési monopóliumának megtörésével lerakta a világi oktatás alapjait. A mi szempontunkból az elemi népiskolai oktatás a legfontosabb vizsgálandó terület. A törvény szabályozza a tankötelezettséget, amit 6-12, illetőleg 15 ,év betöltéséig ír elő. A tantárgyak sora: hit és erkölcstan, írás és olvasás, fejbeli és jegyekkel számolás, hazai mértékek és pénznemek ismerete, nyelvtan, beszéd és értelemgyakorlatok, hazai földleírás és történet, némi általános földleírás és történet, természettan és természetrajz, gyakorla-