Csendes Ágnes: A dualizmus kori iskolai és iskolán kívüli oktatás (1989-90) / 0606-1995

16 mindig is a helyi előkelők elkülönülő szervezete: első­sorban földbirtokosok, tisztviselők a tagjai. Az alapsza­bály jól érzékelteti, hogy itt is fontos szerepe van a mű­velődésnek, a társas, szolid együttélésnek. A kaszinó é­letéről semmi egyéb forrás nem maradt fenn ebből az időből, de azt azért láthatjuk, hogy ez a másik világi szervezeti pólus a község társadalmában. "A magyar református tanügy korszerű és egységes ren­delkezését, amire már elodázatlanul nagy szükség volt, az 1891. évi második országos zsinat hajtotta végre. Ez a zsinat a király által is szentesített egyházi törvényei­vel az egész ország népnevelési és népoktatási szerveze­tére kötelező irányelveket és vezetést állapított meg. Az egységes tanügyi vezetés igyekszik gondoskodni arról, hogy az iskolák megfelelő berendezése, felszerelése, felügyele­te, a tanítók kellő képesítése, működése és ellátása a mindenkori szükséghez képest biztosítva legyen. Másfelől gátat kívánt vetni a tanítók hanyagságának és kötelesség­mulasztásának is." /16./ A református egyházi vezetőség tehát országos viszonylatban igyekszik egységessé tenni és fejleszteni oktatását a kor kívánalmainak megfelelően. Kiss Balázs szőlőbeli tanító tizenkét év után átment a Polg. Társ. Alaphoz, utóda Tóth Kálmán lett. A Kiss Balázs után következő tizenkét év alatt ötször váltották egymást az utódok, ami nem volt előnyére a nyugodt, jó e­redményt biztosító tanulásnak. Az iskolaszék kéri, hogy az egyházi tanítóknak havonta pedagógiai értekezletet tartsanak és gyakorlati tanítást mutassanak be. Bevezették az "ellenőrző könyvecske" hasz­nálatát, amelynek alapján havonta minősítést kapnak elő­menetelükben a tanulók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom