Bartha János: Az odorvári táborozás (1955) / 599-1955
e Felfelé jövet, mikor kiérünk a barlang szájához, szusszanunk egyet, és nekivágunk a táborhoz vezető kaptatónak. A táborba érkezéskor ki összerogy, ki elmegy lámpát tisztítani, mosdani, kajálni...Azután ha nincs más program, mindenki azt csinál -amihez még ereje és kedve is van. Népszerűek a különféle hazárdjátékok, focizni is lehet, és van egy WffiL strand is a közelben, Bogácson, alig 10 km.-re. Este, vacsora után, a f tűz melege és füstje mellett megbeszéljük a nap eseményeit, és a következő napi programot. Újabban, amióta van egy aggregátorunk /áramfejlesz, tő/ diákat is vetíthetünk, felidézve a múltat. Karbidlámpafénynél is folynak a kártyacsaták, miközben a fényre az összes bogár, lepke odagyűlik, és önkéntes máglyahalált hal. A legnépszerűbb kártyajáték egyébként a póker és az ulti. 11 óra és éjfél felé, már nagyjából csend és nyugalom van. Ez egy dolgos hétköznap. Le a hétvége... Hétvégén pihenünk, és fogadjuk a látogatókat. Ezek a bőség napjai is mert két-három napig dúskálhatunk süteményekben, gyümölcsökben, a jó rokonok, szülők, ismerősök, barátok jóvoltából. Az eddigi 40 fős tábori léiszem ekkor felduzzad 120-150-re. A tábor mellett kocsisorok parkolnak, ami annyiból érdekes, hogy a Bükki Nemzeti Park területe elvileg lezárt az autók előtt, és a hegyi utakon csak az erdőgazdaság járművei közlekedhetnek*•. Azt már említettem, hogy a táborozok több mint fele öregdiák, akik családjukat is elhozzák. De van a csoportnak külföldi, -olasz, német, lengyel barlangász kollégája és barátja is. Az MKBT /Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat/ is elismeri szakmai szempontból a munkánkat. 1977-ben elnökségi dicséretet, 1978-ban Vass Imre emléklapot, 1979-ben a csoportvezetőnk /Varga Csaba tanár úr/ Vass Imre érmet kapott, ill. kaptunk. 1984-ben pedig rai rendeztük meg az MXP>T XXIX. Vándorgyűlését Odorváron. A barlangászatot nagyon könnyű megszeretni. Aki a második tábora után is eljön, az biztos, hogy ’'odoros” lesz. Az alföldieknek még elég új a környező táj, és az itteni természet. A barlang pedig teljesen más - és izgalmas világ, mint a fenti. A többség itt tanul meg a "természet• ben élni”, két hát alatt eldől, hogy mennyire szenved a komfort hiánytól. Ezekben a táborikban mindig jó társaság van. Nem véletlen, mivel a barlangászat igen közösségi sport. Majdnem ugyanTúgy kell vigyázni a másik/ ra, mint magamrc-’, és viszont, mert csak egymásra számíthatunk. Én is remélem, hogy a lassan már több mint negyedszázados tábor még so3$ckkal fogja megismertetni és megkedveltetni a természet és a Föld mélyének titkait..• TIZMA
