Bartha János: Az odorvári táborozás (1955) / 599-1955

-Hogy mit csinálunk a barlangban? Dolgozunk, csoportokban. Sokféle munkakör van, lehet válogatni. Például elmehet az ember"vizesnek”.

Na, ott aztán mehet. Nekik ugyanis, a barlangban különböző helyeken elhelyezett vízgyűjtő edényeket kell sorra ellenőrizniük, ezért napjában végig masszák az egész barlangot. Az összegyűlt víz mennyiségéből és minőségéből, /mivel a tábor után laboratóriumban kielemeztetik a vizet/ számos adatsor, statisztika és következtetés születik. Például a savasesők esetleges hatása, víznyelők intenzitása, milyen hamar jut le a felszíni csapadék a barlangba, atb.

A "hőmérősök" munkája is közel hasonló, mivel ők a különböző pontokon felállított homárok jelzéseit olvassák le, amiknek adatai hasonló célokat szalgál, -mint a fenti példák. Itt a légáramlatok sebessége, átlaghőmérséklet szerepelhet kutatási célként. A barlangkutatók álma a több évtizedes adatsorok tömkelegé, mivel ezek igen nagy segítséget nydjthatnak. Sajnos ez igen türelmes és sok időt ígénylő munka, és nálunk ez nem is igazán működik, mivel csak két-három hétig vizsgálóthatuak igazán.,és nem egész évben folyamatosan.

A "mászók" foglalatossága már komoly technikai, mászáci tudást igényel, ük másszák be, ill. ki, az eddig ismeretlen barlangi kürtőket, falakat, üregedet, komolyabb fölszerelés nélkül megközelíthetetlen pontokat. Ismerniük kell a hegymásáás minden csínját-bínját, a mászógépekkel együtt. liz a munka eleg veszélyes is a többihez képest. Viszont a "műszóknak” köszönhető, hogy egyre nagyobb less a barlang ismert része.

A térképészek az eddig feltárt részeket térképezik fel, egyszerűbb műszerekkel, és nagy türelemmel. Ide már egy kicsike szaktudás is kell. Vannak akik a barlang formakincsét, különlegesen szép képződményeit kutatják, fényképezik. Az elkészült térképek ugyan csak körül-belül tükrözik a valóságot, de már ezekkel is lehet dolgozni, /persze az elkészítéefflcuiüeilett/

A legtöbb megerőltetés kívánó munka a bontóké. Valahogy úgy dolgoznak mint az ókori bányarabszolgák, kikhek cudar sorsa már ismeretes a történelemből. Az olyan helyeket keresik meg és bontják ki, eszelős makacssággal és kitartással, ahol nagyobb járat, üreg, terem található, -esetlegesen. Itt lehet ásni, tűrni, csákányozni, lapátolni, vödrözni, de főképp elfáradni, a bontandó anyag, -kő, szálkő, törmelék, száraz-nedves agyag, stb. minőségétől függően. A munka intenzitása is igen nagy szerepet játszik, természetesen. Talán a legizgalmasabb munka, annyiban legalábbis, hogy soha nem tudhatjuk, hová szakadunk be, vagy mi szakad ránk...