Bartha János: Az odorvári táborozás (1955) / 599-1955
Ea a vár elég kicsi volt, alig 20-25 ember és ló férhetett el benne, de őrhelynek jó volt, mivel a Hór-völgyet jól be lehetett látni. Tábori körökben van egy olyan feltételezés, hogy esetleg egy Eger - Miskolc közötti jelzőrendszer egyik tagja lehetett hajdanán. Érdekesek voltak azok a kutatások is, amik a környező települések, és az Alföld kapcsolatát kutatták, ládául erről a vidékről hordták a meazet a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra, Még a mai napig is vannak maszek mészégetők a Hór-völgy déli végén. Akik a néprajzai foglalkoztak, azok Bükkzsércen és a közeli Cserépfaluban kutattak tárgyi emlékek és hagyományok után. Volt még népdalgyűjtő isi Sokan foglalkoztak a környék gazdasagával, vizsgálták a táj földrajzi jellemzőit. A biológusok ekkor még szabadon gyarapíthatták gyűjteményüket és gyakorlati tudásukat, mivel csak 1977-ben alakult meg a Bükki TTemzeti lark. Voltak akik meterőlőgiai megfigyeléseket végeztek. í'olyt a környező barlangok, üregek kutatása is. A fenti munkák eredményei a tiszafoldvári Tiszazugi Múzeum anyagát gazdagították, és részben a miskolci Herman Ottó Múzeumét. 1966-ban kiállítást is rendeztek ebből Tiszaföldváron, melynek felújutását tavaly mi is láthattuk. A hetvenes évek azonban gyökeres változást hoztak. 1971 július 25,én ugyanis felfedezték a mai Hajnóczy barlangot. Addig a fő figyelem az Odorvár oldalában található Odorvári hasadekbarlangra esett, ami ugyan elég kicsi, két nagyobb teremből áll, de a kutatok bíztak abban, hogy valamilyen összeköttetésben van a környékbeli üregekkel, esetleg bontással kilyukadnak valahol egy nagyobb barlangrendszerben, Eleinte biztatóak voltak a kutatások, a 180 m. hosszú barlangot sikerült 30-39 m.-ael növelni. Ezen fellelkesülve a csoport 1971 elején belépett az MKBT-be, /Magyar Karszt és 3arlangkutato Társulat/ Igen kezdetleges eszközökkel, gyertyával, elemlámpával, kenderkötéllel és csak két karbidlámpával folytatták a feltárást. De a szex^encse a csoport kezére játszott. Az 1971-es tábor végefelé vezető nélkül maradt a barlangász csoport, ezért nem dolgozhattak az odorvári barlangban. Ezért egy korábban talált ’’rókalyukat" kezdtek el kibontani. Az Öt diákot hamarosan erős huzat csapta meg a kibontott nyíláson át. /Az öt felfedező Ádám András, Bárdi Anna, Gál István, Hegedűs Gyula, és Pödör László volt./ A bejárat körül azonban szálkő volt, és a nyílás kitágítása három napig tartott, mert csak ennyi megfeszített munka után lett akkora hogy egy ember már befért rajta. Az első felfedező egy karbidlámpa pisla fényénél vágott neki az ismeretlen sötétnek... /Folytatása következik.../ TI 21,1 A
