Dr. Endes Mihály: Javaslat a Tiszazug természeti értékeinek védetté nyilvánítására (1985) / 0566-1988

bombina/ és a mocsári teknősnek /Emys orbicularis/. A madarak közül a cserregő és az énekes nádiposzáta /Acrocephalus scirpaceus, A. palustris/, a nádi sármány /Emberiza schoeniclus/ és a nádi tücsökmadár /Locustella luscinioides/ gyakori, de a barna rétihéja /Circus aeruginosas/ és a vörösgém /Ardea purpurea/ fészkelése is jellemző. Az emlősök közül a pézsraapocok /Gndatra zibethiaa/ a kószapocok /Arvicola terrestris/ és a törpeegér /iiicromys minutus/ emlithető. d/ Szikes mocsarak A múltban számos kisebb-nagyobb vizállás lehetett a tiszazugi homokvidék deflációs mélyedéseiben, ce a belvízrendezéssel ezeket megszüntették. Napjainkra egyedül a Gsépai-fertő maradt meg állandó vizű szikes mocsárként. Szódás vize különlegességnek számit a tiszántul főként nátrium-szulfátos szikes tavai között. A növényzettel dúsan benőtt mederben halakat nem találtunk, gyakori volt viszont a kecskebéka /Rana esculenta/, és nem ritka a vizisikló /Hatrix natrix/ sem. i'észkelő madarai nagyrészt megegyeznek az elöregedett marotvákéval, de tavaszi és őszi vonuláskor a cankók, szerkók és sirályok is csapatosan látogatják. Az emlősök közül a kószapocok /Arvicola terrestris/ gyakori. 2. Lágyszárú növényzettel borított területek a/ Szikespuszták Az elöntésektől mentesült folyóártereken a rendszeres sókimosódás elmaradása következtében töubfelé szikesedés indult meg.