Hegedűs Istvánné: Korunk vezető pedagógusa, a vezető pedagógus modellje (Tiszaföldvár, 1985) / 0565-1988

- 11 - / Bármilyen legyen is a vezetés formája, a csúcson minden esetben egyetlen személyt találunk, akiben a divergáltan realizált funkciók összefutnak, akiken a döntések végső soron múlnak, és aki személy szerint felelős a szervezet működéséért. "A vezetés egyre inkább szakmává vált az utóbbi években. S ezt szinte kikényszeriti napjainkban, hogy mind nehezebben tekinthető át a szervezetek környezete és mind bonyolultabbá válik maguknak a szervezeteknek a működése. Az összetett és bizonytalan külső és belső feltételek között az eddiginél nagyobb, valóban szakmai felkészültség kell ahhoz, hogy a vezető helyesen tűzze ki a szervezet célját, körültekintően szervezze meg és hatékonyan irányit sa a működését." /9/ Ez a gyors fejlődés mindenekelőtt azt követeli meg, hogy a vezető több ismeret birtokában, szervezettebben irányitson és képes legyen tevékenységében a folyamatos innovációra. A vezetés egész átfogó feltételrendszere számottevően módosult az utóbbi évtizedekben. Ezzel együtt változott a vezetés átfogó követelményrendszere és feladatrendszere is. Bebizonyosodott, hogy igen szoros a korreláció a feltétel - a követelmény - és a feladatrendszer között. Az uj követelmények az esetek többségében nemcsak a vezető tevékenységére vonatkoznak, hanem személyiségét, stilusát, vezetési módszereit is értintik. A követelmények változása a vezető egész személyiségének és aktivitásának, tevékenységének összefüggő elemzését és összehangolt fejlesztését teszi szükségessé. A feltételrendszer változása folyamatos. Ezért folyamatosan kell módositani a követelményeket és a feladatokat is. A vezető számára az önértékelés, személyiségének és tevékenységének fejlesztése nem időszakos feladat: állandóan figyelemmel kell kisérnie a feltételek módosulását és minden jelentősebb változáskor mérlegelni kell, hogy ez nem kivánja-e a feladatok változását is.