Gácsi Margit: Martfű településfejlesztése (1949–1986) / 0558-1988

Ha mélyebben figyeljük meg az említett részek kopcsolatét, akkor egy miniatűr vúroo-vidék viszony kialakulását vehetjük észre. A vasúttól keletre fekvő falu /üfalu/ az 198Q-0® óvokbon jórészt mezőgazdasággal foglalkozott. Az ötvenes évek eredmenyességót jelzi, hogy 1959-ben a VB. egy határozata Martfűt termelőszövetkezeti községgé nyilvánította, mert az egyénileg dolgozó paraaztok 90,5 ,>o belépett a tsz-be.

0

0 Ez igen jelentősnek látszik, azonban, ha ezek számát viszonyítjuk az öoszlakossóghoz, akkor raúr igen elenyésző /1953-ban összlakosi kb. 1447 fő, ebből taz. tag 37 fő; 1954-ben tsz .tag 35 fő, IQGO-bon 122 fő./ A rohamosan növökvő népesség mind nagyobb számban kapcsolódott be az Ipari termelésbe, s Martfű lassan egy dinamikusan fejlődő ipari településsé vált. A kezdés nehúzucoo

l /Martfű mezőgazdasági múltja 19501960./ Mielőbb az ipoúr önállóan fejlődő Martfű kezdeti sikereit és kudarcalt vizsgálnánk meg, pillantsunk az 1949 óvi ős az 1950-es évek slojei statisztika tükrére. Az 1949. évi népszámlálási adatokban Martfűről, mint külterületi lakotthelyről borzolnék, Űoly a cipőgyár ós a téglagyár területét övezi. A lakosság őzen torülotoken való korszerinti megoszlását mutatja az 1. táblázat. Ebből kiderül, hogy a 15-39 év közötti lakók szúaa a legnagyobb és ezeli elsősorban a cipőgyár terülőtón álnok, hisz ez biztosítja leginkább a munkalehetőséget• Az irni, olvasni nem tudók számának alakulását a 2. táblázat szemlélteti. Jzinte várható volt, hogy ezek száma a cipőgyár területén lesz a legkevesebb, mert az Itt