B. Nagy Károly: Emlékezés régi időkről (1988) / 549-1988

emlékezés a rég;i időkről

Kisgyerek koromban többször h: llott- m az édesanyámtól, hogy emlegette az édesapját, mármint az én anyai nagyapámat, hogy legénykorában postáslegény volt. Én akkoriban csak ügy elhallgattam, nem tulajdonítottam különösebb jelentőségét ennek hallatán. Csak később, felnőtt koromban mondtam az anyámnak, mikor újra emlegette a postáslcpény nagyapámat,

hogy ol„'an nagy val mi volt az?

A helyzet az volt, hogy a nagyapám halála megelőzte az ón születésemet, ő meghalt 1908-ban, én meg születtem 1913-ban. Tehát én az anyámtól hallottam a nagyapával megtörtént dolgokat. Es elkezdte mondani, hogy a nagyapa nem olyan postás volt, mint a későbbiek és a jelenlegiek, ilagyapa született 1853-ban, és úgy 20-21 évesen volt szolgálatban a tiszaföldvári postán. Akkor a posta a Baross körút 103. az. alatt volt, de még akkor Földvárnak nem volt vasútja, és így'Szolnokról kellett hozni és -vinni a postát, de nemcsak hegv vasút nem volt, hanem kövesét sem volt, csak Szolnokon.

És a posta .-legénynek mindennap hajnal 3-órakor indulni kellett lóháton Szolnokra, vinni a napi postát és- délután vissza Szolnokról Földvárra.

A postástáska a hátán, a postáskürt elől a nyakában, és ha abba belefújt még a katonaság is kitért előle. A szöveg így hangzott:

"Térj ki pajtás jön a' postás!"

Én nagyra becsülöm ezt a neljesítmónyt, naponta legkevesebb 50 kilométer nyeregben, szakadó esőben éppúgy, mint hóviharban, kánikulában és kemény fagyban pontosan kellett érkezni.

i-Iég annyit, hogy a posta akkor is veszélyes üzem volt. ngy alkalommal, egy hajnali sötéten egy fa mögül rálőttek, nagyon megijedt a ló, de a lóvas is, és eg„ kis idő múlva ahogy a ló vágtázott a sötétben egy érces férfihang így kiáltott: "Jól jártál!"

_zt a kis történetet leírta E. nagy Károly Tiszaföldvár, 1986. június 26.