Tímár Lajos: A Tiszazug növényföldrajza (1954) / 0543-1988

TÍMÁR LAJOS: A TISZAZUG NÖVÉNYI

1 ÖLDRAJZA + I. Bevezető A Tisza és a Körös Tiszaföldvártól, illetve Öcsöd községtől lefele a Körös torkolatáig, kelet felé dülő "U" alakú tájat fog közre. A népi közhasználat, különösen a déli, Körös tor

T kolat felőli részét már régen "Tiszazug" névvel jelölte meg. A két folyó igen erősen lezárja a területet, mely tényen az észak-keleti nyitottság mitsem segit. Az "U" nyilásánál a Tisza is, a Körös is szétnyilik az eddigi párhuzamos futásához képest és helyet ad a Szolnoki hátságnek, mely nehezen elhatárolható módon nyomul be a Tiszazug 'belsejébe. Lényegében a tiszazugi infúziós /vizi-/ lösztábla tehát annak folytatását képezi. Geográfusaink a Szolnoki löszhát felé a Tiszaföldvár-Öcsöd közötti labilis vonalat jelölik meg határként, melyet főleg talajtani alapon húznak meg. A terület háromoldalú geográfiai lezártsága azonban nem jelenti a geológiai önállóságot, mert földtani képződményei a folyókon tuliaknak folytatásai. Ilyen a fent hivatkozott Szolnoki löszhát, de ilyen származási kapcsolat áll fenn a tiszazugi homokdombok és a Duna-Tisza közének futóhomokja között is, mely utóbbi kapcsolat növényföldrajzilag is kimutatható. Nem is beszélve a táj széleit növényföldrajzilag is kimutatható. Nem is beszélve a táj széleit érintő idegen tájakról jövő és idegen tájakra átmenő folyómenti képződményekről. Az 1953. évi növényföldrajzi terepkutatás Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Csongrád, Szelevény, Kunszentmárton és Öcsöd községek tiszazugi területeit öleltek fel. A növényfajok felkutatásán kivül a tájra legjellemzőbb társulásokat igyekeztem megállapitani, továbbá azoknak elterjedését és a talajnemekhez való ragaszkodását helyrajzilag lerQgziteni. A terület növényzete nem vonzotta a botanikusokat. Rendszeres Múzeum Tiszaföldvár