Visszaemlékezések (1985) / 512-530-1985

ÁFÉSZ „Május 1.”-brigád – Angyal Mihály és Ács Sándor visszaemlékezése

£a- *s\

Múzeum Tiszaföldvár

Brigádunk két tagja személyes élménye alapján községünk felszabadulásának időszakából az alábbi történetet mondta el.

Községünkbe az első szovjet katonák 1944. szeptember 29.-én egy vasárnapi napon jöttek be, hárman voltak, lóháton értsktek a vasútállomás irányából.

Feltehetően e néhány katona a felderitő szerepében érkezett, mert a szovjet csapatok csak pár nap múlva, október első napjaiban érkeztek községünkbe.

Az emlitett első szovjet katonákat az elbessílés alapján nem fogadták rosszul. Arról érdeklődtek van-e a község területén német csapat, de akkor már csak a Tisza mentén voltak néhányan. A megérkező első szovjet katonák Magyar Károly Rákóczi úti kocsmájába tértek be először. Magyarbácsi meghivta őket friss kenyérre, szalonnára és borra. A katonák fáradtak voltak és jónéven vették a szívélyes fogadtatást. Az egyik brigádtagunk jelen volt a fogadtatáson, semmi kellemetlenségre nem emlékszik vissza, hogy lett volna.

Brigádtagunk levente volt és a szovjet katona rámutatott sapkája cimerére és mondta tört magyar beszéddel, hogy vegye le. Mint említettük a nagyobb egységek és katonai parancsnokok október első felében érkeztek községünk terüle téré.

Ma1inóvszkij marisai a II. Ukrán front parancsnoka és Tiszaiöldvárra érke zett a Kapa féle háznál alakította ki parancsnokságát, ezért a község bel területét ki kellett üriteni, elsősorban biztonsági okokból, de az elbesz lés szerint a kémkedések megakadályozása miatt is.

Belterületünk lakossága általában a szőlőbeli területen próbált elhelyezkedni ismerősöknél, de különösebb nehézség nem volt az idegeneket is befogadták a házakba, a bajban segítették egymást az emberek./A kiköltöztetés már akkor volt amikor a község teljesen meg volt szállva katonákkal. Mindenki próbálta menteni értékeit, különböző helyekre történő elásással, eldugással. Az élelmet, ruhát, ágyneműt ki hogyan birta összepakolni és lovaskocsival, talicskával, háton vitte a szőlőbe. Ennek voltak emlékei, hiszen a kocsi elől a lovakat ké ;szer-háromszor kicserélték a katonák, de általában helyette adtak másikat. Sajnos voltak rossz emlékek is, hisen háborús helyzet volt és akadtak a lakosok között olyanok kik gátolták a katonák mozgását, ellátását, ezért előfordult, hogy pár személyt agyonlőttek, de a katonák közt is volt néhány agresszív kik szivesen erőszakoskodtak lakosokkal.

A katonai vezetők udvariasak volläc a civilekkel szemben, nagyon megtorolták ha észrevették, hogy a katonák berúgtak, vagy garázdálkdotak.