Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

A repedésekben azonban a talaj tömege elenyésző a környező sziklákhoz képest, viszonylag kevés növény él bennük, ezért a talaj hőmérsékletmeghatározó tulajdonsága a pikkelypáfrányok esetében szinte jelentéktelen. A talaj levegő - különösen oxigéntartalma mind a talaj élet, mind a földbeli részek légzése szempontjából jelentős. Minél nagyobb, annál élénkebb a gyökérnövekedés, s annál nagyobb ütemü a növény anyagcseréje is. A talajlevegő és talajlégzés folytán oxigénben szegényebb, szindioxidban gazdagabb /0,5-15 %/, mint a talaj feletti. A talaj felesleges viztartalmát a repedések gyorsan elvezetik, igy a pikkelypáfrányoknak nem kell tartaniuk a fulladástól. A talajmélység, vagyis a termőréteg vastagsága meghatározhatja a növénytakaró kialakulását.. Pld. az 1-3 cm-es függőleges hasadékokban kevés termőföld található. Tehát fák nem élhetnek itt, mig a kis termetű magyar pikkelypáfrány kényelmesen megfér a szük helyen is. Odorváron a mészkövön képződött fakó erdőtalaj az uralkodó talajfajta. A mésznövények valójában inkább a bázikus talajok növényei. A meszes talajokon a tápanyagbőség, a laza szerkezet, a szellőzöttség és a meleg folytán a nagy hő- és tápanyagigényü fajok tenyésznek különösen jól. A viz: A viz a nyövényi élet összes külső tényezői között a legnagyobb jelentőségű, mind az egyes növény életében, mind a növénytakaró kialakulásában. A növényi test vízellátása 3 folyamattól függj a vizfelvételtől, a vízszállítástól és a vizleadástól /párolgás/.