Kocsis Emília: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1985) / 0452-1985
ben csak a keskeny müut és a patakmeder fér el, ifey az összehajló fák lombkoronája szinte alagutat alkot a völgy alján. Néhány kilométer után a kiszélesedő Oszla-medence végén megpillantottuk a célt , az 546 méter magas , sziklás Odorvárat. ( l.kép) A műútról egy kis oldalvölgybe, a Hárskúti lápába fordultunk, ami egyre meredekebben emelkedett. A nehéz hátizsákok alatt bizony alaposan megizzadtunk. A megérkezés után azóta is szinte első dolgunk , hogy felmegyünk a Csúcsra , ahonnan páratlan kilátás nyilik s észak felé ellátunk a Bükk-fennsiklg, dél felé pedig a Hór-völgy kapuján át az Alföldre. Kezdetben csak a legszükségesebb felszerelést vittük magunkkal : ami egy hátizsákba és egy kézicsomagba belefért. Néhány nap múlva kiderült, hogy a gyűjtéshez , méréshez , barlangkutatáshoz komolyabb szerszámok , eszközök szükségesek . A következő évben már csomagogat küldtünk előre postán és a faluban lovaskocsit fogadtunk, amely felvitte a nezeub csomagokat a táborba a nagyon rossz erdei uton. Felszerelésünk nagyon kezdetleges,n nagyon szegényes volt. Mindenkinek jutott egy-két kiselejtezett katonai sátorlap, amiből 2-3 személyes sátrakat készítettünk. Kezdetben avarral , majd a faluból felvitt szalmával ágyaztunk" meg.