Czégény Julianna: Tiszaföldvár-Ószőlő református keresztnevei (Tiszaföldvár, 1984) / 0450-1985

tó István, Makai László, Csukás Mátyás, Kerek Lőrinc, Kresztöny Lukács 49 ház és templom" Bél Mátyás 1735-ben készült könyvében jelent meg: "Egykor tö-rök végvár volt itt, vizzel ö vezett kettős árokkai.. • A Tisza áradása után itt is puha és alacsony marad, a talaj, igy a folyó itt is, ott is ágat vet, lápot alakit ki, s hatalmas mocsarakban marad vissza a viz... a szárazabb talaj magas partjával ék módjára emelkedik ki a környező mélyfekvésü mocsárból. A föld egyszerű szántásra is jól terem, de vannak, akik inkább állattartással foglalkoznának, de nincs erdő, sem forrás, ezért számukra a folyó és a mocsár adja az ivóvizet. Vizük csak a Tisza kiöntésekor friss és iható, máskor büdös vagy kiapad. Ezrével láttuk itt a vizimadarakat." A község lakossága a XVIII. század második feléig szintiszta magyar és teljes egészében református vallású volt. A tót telepités a XVIII. század második felében kezdődik, később urasági cselédek révén római katolikusok is betelepültek. Vári Szabó Sámuel Lelkész bejegyezte a község lakosságának felekezeti megoszlását az 1884-i kerületi Névtár egyik lapjára, mely szerint a község lakossága 6937 lélek, református 4764, evangélikus 962, pápista lo34, zsidó 174. A reformátusság 68,7 %-a az összlakosságnak. 1711-ben zavaros birtokviszonyok után nehezen haladt előre Földvár ujratelepitése. A török kiűzése után Szolnokrg. került Bertóti István várkapitány leszármazottai birtokhoz