Bereczki Ibolya: Podmaniczky János életrajza (Tiszaföldvár, 1982) / 0426-1983

Múzeum Tiscaföldvár Vargha Zoltán: Br. Podmaniczky János életrajza /1786-1883/ Budapest, 1933. Podmaniczky János részletesen kidolgozott tervvel fogott a gazdálkodáshoz. Mikor az uradalmat kezelésre átvette, abban a legkülterjesebb gazdálkodás folyt. 'fiszaföldvár, Vezseny, Martfű, Homok, Bökönye, leszámítva az urbérestelkek jövedelmét, legnagyobbrészt legeli volt, sok helyt vizjárta terület, amelyen azonban alig tartottak pár száz számos marhát. Szántóföld még sokkal kevesebb, alig tudták a terményekből fedezni a gazdaság szükségletét: mindössze 60 köböl! János báró tisztában volt vele, hogy ekkora földön sokkal több állat is megélhet, szántóföldnek pedig feltörhetnének huszannyi legelőt. Mivel azonban azt a tervezett nagymérvű szaporítást csak fokozatosan és nagy körültekintéssel hajthatta végre, -'zemélyesen járta végig a nevezetesebb vásáromat, és pedig, hogy gyorsabban történjék és minél kevesebb költség el, lóháton. Annyira értett a marha-rkiválasztáshoz, hogy azt is megmondta, hogy melyiK tehea fiából válik jó rudasötcör, vagy előfogatos. Lassanként kicserélte a kivénült ökröket, amelyek a Podmaniczky Sándor igazgatása alatti időből maradtak a gazdaságban, de panaszosan irta egyik előterjesztésében, hogy közülük, vénség miatt nem egy eldöglött. Fáradságot nem kiméivé, ha betegségéből, m^ly ez id-Tben többször elővette, kicsit kilábolt, utrakelt. összevásárolta a sovány, lehajtott, de egészséges ökröket és raeghizlalva jó haszonnal adta el. Megtörtént, hogy harmadfű tinókat kész jármosökrökért cserélt el, mikor a szántóföld területét Földváron nagyobbra fogta. Széna- és egyéb takarmánylkészletei szerint a marhákat gyakran hajtatta egyik gazdaságából a másikba. /Jegyzetben: Sok feljegyzést találunk iratai között a detki, földvári, istvánházai ökrök, tinók kicseréléséről. III. 3.369., III.5.374. Egy-egy gyöngyösi, kecskeméti, vagy pesti vásár alkalmával megtörtént, hogy loo-15o gőbölye, ökre, tinaja és tehene is gazdát cserélt, ami lo15 000 frt. bevételt jelentett, oot, 1817-ben, a napoleoni auborum után lo2 drb ökörért 32 loo rajnai frt-ot kapott, raig 1828-ban, mikor a háború pusztítását kiueverte a gazdasági élet, csak 12o frt-ot adtak a gőbölyért; tehénért, tinóért pedig csak 5o frt-ot. János báró megfelelő tenyészmarhákat vásárolván, a tehénállományt természetes szaporítással évről évre gyarapította. 21-22.