Szemes Erzsébet: Régi mesterségek őrzője (1982) / 0422-1983

Ezt ugy csinálja, hogy kis fúróval átfúrja a nyelet, átlyukasztja a bőrt, a^jd marhabőrszironnyal a lkukon átfüzögeti, rákötözi, í&ajd köré gyiirüt köt. Ez a gyürü a nyakat ráfogja a nyélre, s ha jól mg& árad, soha el nem szakad* Az ostornyelet pásztorostn be szokta kötni Lajos bácsi* Ez annyibúi áll, hogy különböző szinü bőrö bői pillangókat vág és csipkézővul kicsipkézi* ^zután kilyukasztja a csipkéket, ugynevuzve kiveri, majd vékony marhabőrszironnyel, aminek már jó vékonynak kell lennie ez^el kötözzük rá a pillangókat. Szt a marhabőrszironyt vékony marhabőrhaaiból kell vágni* Ha félig kikésziti ak<or jó, de ha egyáltalán nincs kikészítve akkor is megfelelt ha a szőre le van véve. Ha nincs fiatal borjubőr, akkor megfelel a* idősebb marha hasaaljabőre is, de ezt nagyon vékonyan kuli levágni* A vékonyan levágott oiarhabőrt, elvágja keskeny csikóira /2-3au£/, s bizonyos kötési móddal, ezzel kötjük rá a pillangókat. Egy kicsit megnedvesíti a szironyt, és aztán jól lehet vele dolgozni* A kötési mód többféle lehet, de ő kétféle kötözési mődot használ* Az e^yezálas illetve a kétszálas kötést. A kötözést az ostornyélnek a felső részén a nyaknál kezdi meg, éa lekötözi az ostornyél derekáig* Ha cifrábban akarja késziteni a kötést, akkor az ostornyél közepén, egy szövés formájú fonást fon, s ha két ^zinü bőrből fonja, akkor ugy mutat, mint a sakktábla*