Szemes Erzsébet: Régi mesterségek őrzője (1982) / 0422-1983

Pályázatomban egy ritka képességű falusi mester életét dolgoztam fel* 3odnár Lajos bácsi életéről, munkásságáról és nem utolsó sorban mesterségeiről szá&olok be. Azokról a mesterségekről, aaelyek kihaló félben vannak, s esek azok az öreg mesterek ismerik, akik régen fiatalkorukban már isxertik, elcajátitatták. A Szabadföld julius 3G-i számában olvas tara arról, hOf-y Magyarországnak, egyetlen tárogató készitő a®stere van. Ez nem fedi a valóságot, mert Lajos bácsi, ár nag;,on sok táiogatót készített, igaz, hogy nem esztergálva, han sej át kezűleg faragva. Lajos bác^i rövid, de átfogó életrajzát és munkásáé, át, a "Kevi Kör" 19ől. január 12-24. száma közölte. Ebből idézem a következő sorokat. "1912-ben született Kuncsorbán. Az I. világháború zavarai alatt apa nélkül maradt a cseléd. 3 éves korától iskolaszünetekben cselédnek szegődött, 16 éves korétól juhászbojtárnak állt egész évre* A népművészettel ekkor került kapcsolatba: ostorokat, bicskákat és egyszerű hangszereket kés~itott. Kézügyességét édesapjától örökölhette, aki szűcs és timár mester volt. Hogy mégis a fafaragásnál kötött ki, ebben nagy szerepe van elsősorban keserves kenyérkereső foglalkozásának, annak az egyszerű paraszti életének, amelyet leginkább faragásaival tud elmesélni. Sokat töpreng egy-egy téma elkészitésekor. Első faragásai tárogatók voltak, még 1940-ben. Erre az ösztönözte, hogy igazi tárogatwt csak aáa kezében látott, megvásárolni nea tudta, tárodatózni pedig, mindig szeretett volna.•.. Készitett hét mindaddig, mig az tökéletes nem lett, össze-