Szemes Erzsébet: Régi mesterségek őrzője (1982) / 0422-1983

21 DA.ÍÁL? ÍL MÁLCai 'íl JZ17Í.: Kézidaráló kásáitea Mint már irtán, Lajos bícsi igen sokoldalú egyéniség. Foglal* kozása ne.-i szélmolnár, aégis élote során három szélmalmot készitett. Kivel a várostól igen taessze lakott, és a daráinivalót igy 2 km-re kellett volna vinni, ezért vitte réa kényszer arra, hogy otthon szerkesszen egy daráiét. Ekkor még a daráló is ki tudta elégiteni szükségletét, mert kevés jószága volt. Ez a daráló kb. 25 cm széles és 40 cm ma

fes volt. Azért volt csak ilyen kicsi, hogy a sámliról Ülve kényelmesen lehessen darálni. A tjibonadaráló minden része fából volt, kivéve a hajtókar, amely vasból és a két "malomkő", amely vasaatéglából /nagyon kiégetett kistégia/ készült. Működé3e Ezzel a kis kézidarálóval, amely a-.almok elvén mükíJdStt, egy óra alatt 3 kg gabonát lehetett megőrölni. A garatból a gsbone pár sze énként, a téglából kivésett lyukba került, majd innen a két "malomkő" közé. A hajtóka* egy csavarral volt a középső rúdhoz erősitve, majd ehhez a rúdhoz az alsó rualoxokő, azaz a forgókő. A felső kő az állókő volt. A rud a tengelyt-emelő karig ért, a.elyre rá is lett erősitve. A tengel: t-emelő kar jobb vígén helyezkedett el a kőszabályzó, auely azt a célt szolgálta, hogy a~ őrleayény finomabb illetve durvább legyen. A tengelyt-emelő kar alatt lévő ládába, «&y kis lyukon keresztül hullott a megőrölt gabona.